Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG

ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG II ményekben kijegecesedett, logikai meghatározásokkal körülbástyázott szabály- és magatartásrendszer, míg az erkölcs határait és kereteit egyszeriségükben nem ismétlődő érték- és kötelességélmények teszik folyékonnyá. A büntetőjoggá hasonulás útját és kereteit az az ősi megkülönböztetés adja, mely szerint az erkölcs belső érzelemre, a jog külső cselekedetre vonatkozik. Sokan és régtől fogva bebizonyították ennek a megkülönböztetésnek a használhatatlanságát, utalva azokra a maguktól értetődő esetekre, amikor az erkölcs külső cselekedeteket mérlegel, a jog viszont belső érzelmeket kutat. Mindezek ellenére ma is ez a régi és túlhaladott megkülönböztetés szabja meg a jog és erkölcs összehasonlításának vízióját, mely szerint : ami a büntetőjog a tapasztalat világában, ugyanaz az erkölcs valamilyen nemtapasztalati világban, az ideák birodalmában, vagy a túlvilágon. Kant mélyebben járó megkülönböztetése szerint a jog a heteronomia birodalma, az erkölcs pedig az autonómiáé. Eltekintve attól a tovább most nem vizsgálandó kétségtől, hogy az autonómia eszméje vájjon nem a személyiség heteronóm mintára való megkettőzéséből származik-e, az erkölcs autonóm voltának a hangsúlyozásában az a jogi jellegű gondolat rejlik, hogy a norma kibocsátója szabja meg egy norma helyét az érvényes normák hierarchiájában. Büntetőjogi szemléletet vetít bele az erkölcsbe az a megkülönböztetés is, mely az erkölcsöt a belső kényszer, a belső szankció, a jogot a külső kényszer, a külső szankció birodalmának tekinti. A kényszerítettség élménye ugyan felléphet mind az erkölcs, mind a jog világában, de az előre meghatározott szankció képében jelentkező kényszer tipikusan jogi jelenség. Mikor azt mondjuk : a jog szankciója a fegyház, az erkölcsé pedig a lelkifurdalás, akkor a helyes cselekvés irányában ható kényszernek és a rossz cselekedetet követő rossznak olyan megkettőzését visszük bele az erkölcs világába, amelynek értelme csakis az emberi magatartásokat rendező társadalmi szabályrendszerek világában van. A társadalmi szabályra, főleg a jogra jellemző az ítélet és következmény kettőssége, míg az ideális értékmegállapító ítéletben, legyen az logikai, etikai vagy esztétikai jellegű, maga az ítélet egyben a következmény is.