Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - Egy telem Padasjokiban

98 FIGYELŐ Azt kell mondanom, hogy soha életemben én olyan úri, finom, előkelő, tapintatos, gyengéd, csendes, okos, sőt bölcs emberek között nem voltam, mint Padas]okiban a finn parasztok között. Végigkutathatom az életem során közelembe került legelőkelőbb, legtanultabb, legműveltebb embereket s alig találom párjukat. Üdülés, felfrissülés, boldogság volt számomra közöttük élnem s odaadnám életem egy itteni évtizedét két ottani esztendőért. A fiatalasszony már egészen polgárosult nő, nagy a különbség közte és az anyósa között. Az öregasszony például még a bibliai égi madarakkal vigasztal, amikor rosszkedvű vagyok, azt hívén, hogy kenyérgondok bántanak. Az idézetek Agricola vén fordításában csergedeznek az ajkáról, mintha nálunk Károli Gáspár szavait idézné valami református öregasszony. A fiatalasszony már nevet ezen s azt mondja, hogy «Agricola nem tudott finnül* és szégyenli a naiv szavakat. Ruházata egészen városi. Egy nap az ura, a «szegény» paraszt, berándul a száz kilométer távolságra levő városba s ajándékokkal tér haza. Az ajándékok «csodálatos szépek», mint a fiatalasszony büszkén csillogó szemmel mondja. Rózsaszínű és halványkék selyemkombinék, selyembugyogók, finom melltartók, selyemharisnyák, szóval mindaz, amitől nálunk, némely nagyeszű szociológusunk szerint, az egyke terjed. Munkához azonban prémes bekecset, meleg kesztyűt, sapkát és csizmát húz és a távoli tópartról hordja szánon a vizet egész délelőtt. Sok víz kell pedig, mert minden finn háznál van «sauna», azaz gőzfürdő. (Ez az, amit a svédek évszázadok folyamán sem tudtak megszokni Finnországban.) Szerdán és szombaton fűti be az öregasszony. Ez az ősi szokás megköveteli, hogy ő, az öreg végezze kellő körültekintéssel és áhítattal. Már délután füstöl a kis faház kéménye az ablakom előtt, de füstöl az idelátszó tanyákon is. A néni fát hasogat és hord, szorgalmasan sürög-forog, arcán akkora komolyság ül, mint valami papén. Itt a «sauna» még egészen ősi formájában van meg. Tüzes kövekre öntik a forróvizet, meggőzölik magukat s nyirfanyalábbal veregetik mezítelen testüket. Azután alaposan lemosakszanak s újjászületve mennek ki ismét a dermesztő hidegbe. Ha a gazdának vendége van, az is vele megy a saundba. A nők külön mennek. Gyakran betoppant a városból a fiatalasszony egyik szőke, pirosarcú barátnője s ott volt egy-két napig. Ilyenkor az öreg néni, a menye, meg a kisasszony együtt ment saunába. Testi dolgokban a finnek általában igen nyíltak és természetesek. Nem ritka a mezítelenül való fürdés nyáron kint a szabadban sem. Hát így a saunához bizony, hetenként kétszer ugyancsak sok vizet kellett sajtárokban hazaszánkáztatni a tóról a szinte derékigérő hóban. S ők ezt mindig nevetgélve s dalolva végezték. A főzés nem adott annyi gondot, mint a sauna. Attól eltekintve, hogy a mi fogalmaink szerint az északi népek általában gyatrán főznek,