Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)
1937 / 1-2. szám - Az agrárnépesség egészségvédelme mint biztosítási probléma
AZ AGRÁRNÉPESSÉG EGÉSZSÉGÜGYE 33 balesetektől való védettséggel a munkás megvolt egészségének megőrzése jelent. E három biztosítási jellegzetesség, amely a népegészségügyi haladás mérföldköveit jelzi és a különböző korokban az egészségügyet a restitució jelszavában kórházkérdésnek, a reparáció jelszavában merő pénzkérdésnek, végül pedig a kezdetleges ipari-prevenció hatására tisztán miliő-problémának tekintette : pozitív értékeket, az egészség-vagyon valóságos fokozását nem eredményezhette. Pedig a cél ez kell, hogy legyen. Emiatt is kell az eddig teljesen intakt, lelkileg nem fertőzött, sőt az ilyen fertőzhetőségtől földrajzilag és életszemléletileg teljesen elszigetelt agrártársadalom egészségi biztosításánál a népegészségügyi haladás vonalán a továbbhaladást megkísérelni, Elvégre fajunk törzséről van szó ! Ez a továbbhaladás az egészség szabadságharcát az idejét múlt várháborúk és zsoldoshadseregek pénzháborúi után az általános védkötelezettségen alapuló raj vonal-harcban vívhatja csak meg, amelyben az orvos nemcsak közlegényi minőségben (fegyveres védelem az egyének megtámadtatása esetén és guerilla-háborúk járványok esetén), hanem vezérkari, illetőleg összekötőtiszti minőségben is résztvesz . . . Ehhez a továbbfejlődéshez tartozó elgondolás —mint jeleztük már — a biztosítási, helyesebben az egészségvédelmi tevékenységnek aktív és passzív jellegű megnyilvánulásokra való szétbontásában látja a gyakorlati megvalósulás nagy és kitöltendő kereteit. Az egymást kiegészítő ezen kettős egészségvédelmi megnyilatkozás jellemzésére, egymáshoztartozására és annak illusztrálására, hogy bármilyen racionális az egyik, bármilyen tetszetős a másik, mégsem helyezkedhetünk egy «vagylagosság» álláspontjára: íme a következő — biológiai — analógia : Ha pl. valaki egy, a kizárólagosan időbeli távolhatásokra való méretezés idealizmusában megcsontosodva és a tüneti kezelést és momentán segítést amannak előtérbehelyezésével elutasítja és orvosi minőségében egy diphteriás crouptól (torokgyíktól) fuldokló beteg halódó szervezetét védőanyagok termelésére akarja ingerelni az úgynevezett «activ-védoltással», amelynek a hatása csak hetek múlva kezdene kibontakozni : az nem orvos, hanem gyilkos, mert a beavatkozása nem egy életre szóló értékemelkedést, hanem halált eredményezett. Az élet megbünTirsadalomtudomány. 3