Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - Az agrárnépesség egészségvédelme mint biztosítási probléma

AZ AGRÁRNÉPESSÉG EGÉSZSÉGVÉDELME MINT BIZTOSÍTÁSI PROBLÉMA. Az agrárnépesség egészségvédelme ma már sürgősen megoldandó nemzeti feladat. Ez több szempontból igen nehéz probléma és ezeket a szempontokat már eleve mérlegelni kell. Probléma elsősorban, hogy egy töretlen, primitív őstermelői népességbe kell beleültetni egy oly modern szociálpolitikai intézményt, mint amilyen a biztosítási eszme megvalósítása. Probléma, hogy ezt egy oly hatalmas tömeggel kell megoldani, amekkorát eddig egyetlen biztosítás sem ölelt fel: kilencmilliós népünknek egyharmadával. De e szervezetieknél nehezebb tárgyi és tartalmi probléma merül fel abban, hogy itt az egészség szerepel a biztosítás tartalma, célja és anyaga gyanánt. Tehát maga az eddig védetlen, nem értékelt élő és személyes emberi teljesítőképességek egésze, nem pedig ennek csupán munkában való megnyilvánulásai még kevésbbé nem ezen utóbbiaknak teljesen személytelen és élettelen ingó és ingatlan nyomai, amelyek a meglevő biztosításokban élvezik a kellő védelmet, jól kifejezve azt az értékelési irányzatot, amely életszemléletünkre jellemző volt. «Egészség»-en itt népegészségügyi haladást és fejlődést értünk: ez pedig természeténél fogva a többi biztosításokéhoz képest sokkal bensőbb és állandóbb egyéni felelősségvállalás feltétele mellett ad csak kedvező eredményt, ellenben csődöt mond, sőt visszafelé halad, mihelyt a köznek megterhelésével s a köz felelősségvállalásával igyekszik kiküszöbölni az egyéni felelősséget. (Gondoljunk csak a nemibeteg-problémára — városokban, amely prototípusa ennek a «visszafelé-haladás»-nak.) Probléma maga az elnevezés is : tekinthető-e «biztosításnak» az egészségvédelem?! A biztosításoknak ugyanis csak az utólagos kárpótlásokig terjedhet az akciórádiusa és így is csak a materializmusnak, az anyagiasságnak és nem az emberi (pl. egészségi) értékek-