Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)
1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)
A TÁRSADALOM VEZETŐI 25 szer figyelmen kívül hagyja, hogy új éthoszra lett volna szüksége, s ehhez képest olyvalaki, aki példájában neki azt megadta. Mechanikusan továbbéli az államraison-diktálta életét, és megszűnik szükséglete új életstílus után — új intézmények aztán nem tudnak lelkekbe, erős meggyőződésekbe fogózni, elhalnak, vagy elerőtlenednek. Azért több egy «missziós vezér», mert lélektani építőmester is. Vannak idők, amidőn missziós vezérek utáni vágy eleve erőteljes. Valósággal iskolapélda erre a háború utáni Németország. Aki a német publicisztikát figyelemmel kísérte, látja, itt is, ott is felbukkan egy Vezér várása, s vele együtt jelentkezik egy magasabb felelősségérzetre utaló «vezérségi elv» (Führer-prinzip) is. Német földön még nem látott hatalmi koncentrációs felfogás jutott felszínre.1 Az új vezérségi elv egyenesen azt vallja, hogy a vezér külön kategória : «Vezér és nép nem egy, mert a nép sohasem akarati egység, ezt előbb a vezér alakítja ki.2 A vezér nem is képviseli a népét, ez egy liberális-demokrata-reminiszcencia volna. Ilyen képviseletre vonatkozó tan megszüntetné a kettéváltság viszonyát vezér és a vezetettek között. Az a vezető, aki a mindenkori népakaratot (amely persze csak fikció) volna hivatott megtestesíteni, voltakép bizonyos érdekcsoportoknak s irányzatuknak megbízottja volna és ezzel hivatalnokká válnék.»3 Mások (Forsthoff) szerint a nép sohasem ad vezérséget, hanem csak elismer* A vezért nem is «választotta» a nép, hanem csak «kijelentette» vele szemben a hűségét. Az állam pedig már «nem 1 L. rendszerbe illesztve : O. Koellreuter, GrundriB der alig. Staatslehre. 1933. 163. lk. 2 Ezzel szemben a régi felfogás : «Der Führer ist in Fragen der Gémeinwillensbildung Exponent, nicht Dirigent seiner Schaaren (Th. Geiger). «Vezérük vagyok, tehát — követnem kell őket», egy német pártvezér e mondását Simmel (Soziologie, 1908) elfogadja s bőven kommentálja. 3 Thalheimer: Der Führergedanke, 1934. 6. 1. 4 Moeller van der Bruck (Das ewige Reich, 43. 1.) pedig ezt írja : •Vezetők azok, akik kifejezik azt, amit mindazok, akikhez szólanak, nem tudják elmondani és mégis el szeretnék mondani. Az ő és koruk, népük szellemét, az egész vágyódását és sóvárgását egy egységgé tudják összefogni*} . . .