Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)

22 DÉKÁNY ISTVÁN sorsok, pályák, megyék, sőt országok élete. Mindamellett ez az adminisztrátor-típus a megszokott rend keretében mozog, nincs szó új «irányok», életcélok és életlehetőségek kidolgozásáról, ma­gasabb «invenciós» munkáról. Jelen fejtegetésünk súlypontját a következőkre kívánjuk helyezni, mint amelyek a társadalom­technikán túlmenő, szociális kérdésekben fontosak. 3. és 4. Korunkban kiemelkedő figyelem tárgyai az állam­férfiak, mint vezetők. Ezek szerepükben lenyúlnak az első kate­góriába is; ilyen pl. egy átmeneti kabinet esete, amelynek célját «az ügyek továbbvitelében* látják. Ezek fölé emelkedik két vezető-fokozat : a politikai művészeké és a missziós vezetőké. Nem egyszer nehéz a kettőt szétválasztani, s mégis lehetséges, mert működésük súlypontja, tendenciája más. Tipikus politikai művész egy Cavour, egy Bismarck, kiknek egy-egy modern állam egységét köszöni. Többek, mint nagyeszű és páratlanul ügyes államtechnikusok (Disraeli), többek, mint magasabb ügy­vivők, adminisztrátor-tehetségek, pl. Bethman-Hollweg, vagy Wekerle stb. Politikai művészek már nem a megszokott állam­keretekben mozognak, hanem új stílust teremtenek az állam­életben ; alkotótehetségek, általában úttörők. Űj stílusú fel­adatra idegződnek rá, széles horizonon mozognak. Nemcsak az állam területén. Politikai művészek szerepelnek a gazdasági élet új feladatköreiben is : a nagy szervezők esnek e kategóriába. Politikai művészeket látunk az egyházak életében is, sőt a művé­szet és tudomány világában is vannak nagy szervező-úttörők. Ez a problémakör igen tágas, mégis kisebb, mint egy-egy új életforma megalkotása. A közéleti emberek három síkon találhatók ; először (mint láttuk) a magasabb ügyviteli síkon, másodszor a politikai művé­szek, végül a missziós vezetők síkján. Ez utóbbiakat kell elválasz­tanunk az előzőtől. A küldetéses (missziós) vezető előtt nem az aktuális poli­tikai vagy külsőleges térítői1 siker a legfontosabb, hanem a lélek beállítottsága és benső lendülete ; nem a folyó érdekli a vezetőt, hanem a forrás. A missziós vezető egy születő világot hordoz magában, melynek ereje hite szerint belőle fakad. Ez a vezető­1 Ez véghez vihető nyers hatalmi szóval is, aminek keresztülvite­lére nem alkalmas a missziós véna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom