Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)

iS DÉKÁNY ISTVÁN szellemi szabadság, egy befelé fordult (introvertált) élet ! Ez az, amely az elmélyedés, eszmélés képviselője. A mi időnk már szinte el is feledte ezt az életformát : tanítjuk a klasszikusokat, de már nem értjük meg az életformát, melyből műveik fakadtak. Tudjuk, az ókor mennyire tele van a bölcs, kontemplatív élet dicséretével: íme, e kor tudta, hogy nagy vezetői nem azok, akik kitartóan tudták feltornászni magukat, hanem azok, akik az élet magasabbrendü tartalmában elmélyedni tudtak. Lathe biosas! Az ókor előtt vezérként álló nagy «nevek» elmélyedt bölcsek. A vezetőnek, mielőtt aktív szerepük elérkezett volna, át kell mennie egy csendes, kontemplatív életszakaszon. Előbb eszmélés, aztán aktivitás, közszereplés — fájdalom, az élet ma más lett, az introverzió egyre nehezebb. Az introvertált lelki típusú vezetők1 válnak «klasszikussá»; gondoljunk oly csendes, lelki tartalmakat kialakító környezetekre, ahol értéktartalmak, eszmék átélésére van mód, mint aminő egy kisvárosban élő Szent Ágostonnak, vagy Goethének jutott osztályrészéül. A legnagyobb kérdések izzanak át leikükön s nemzedékek egész sorának világítanak. Az ily vezetők a szellemi világ álló csillagai. Műveik objektívvá lett világot jelentenek, ezért e vezetőtípust objektivált vezetőnek is nevezhetjük. II. Megemlítjük legvégül, hogy a vezetők legitimációs alapjai közt nincs éles szétválasztódás, sőt igen gyakori, hogy különböző alapok kombinációja áll előttünk, a jövő kutatójának érdekes problémát jelent a komplex legitimációs alap kérdése. Sőt valószínűleg nem átlagos eset az, hogy egy vezető egy legitimációs alapra hivatkozik. Még a születés alapján állók is igyekeznek sikerek által a beváltság legitimációját megszerezni (hadi sikerek), az pedig szinte természetes, hogy egy szerencsefi, egy chance-vezető igyekszik házasság útján egy régi arisztokrácia körébe kapcsolódni (Napóleon). A vezető állandó kontaktusban van az őt váró és fogadó társadalom lelki alkatával a legitimációs alap közössége révén. A közvélemény maga vita tárgyává teszi valakinek legitimációs alapját, az illetőt «elkönyveli»2, elvileg azonban nem tisztázza az igazolás módjait, hol a hagyományok méltó képviselete (stabilis 1 V. ö. Bogardus, Leaders and leadership. 1934. *95- lk. 2 Ha nem sikerül, úgy «bitorlásról» kezd beszélni.