Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)

A TÁRSADALOM VEZETŐI 13 kerületek (szűk körök, sőt egyének) képviselője a népképviselő. Az urna előtt a bourgeois-ból nem lesz egyszerre citoyen,1 a magánérdeket közérdekre kicserélő állampolgár. Minduntalan magánérdek tör elő a zsilipekből. A röviden érintett tényekből kiderül, hogy a választási rendszert nem lehet csak úgy egyszerűen demokratikusnak tekintenünk : ha a jogi forma az is, a szociális tényállás eltérő. Az élet gazdag, nem lehet egyszerű szkémákba szorítani. A választási rendszer tükröztethet demokratikus, fél- és teljes arisztokratikus társadalmat is. Mindamellett fontos, hogy legalább potenciálisan demokratikus. Általában a jogi formák dacára uralkodik egy átmeneti rendszer : koofttáció kiegészítve demokratikus jóváhagyással, s már ez is sok haladási lehetőséget nyújt egy puszta felülről-kinevezéssel szemben egy mai demokratikus-tömeges társadalom mozgékonysága érdekében. Törekvés az, hogy meglegyen a választott vezetőben a vezetettek bizalma felfelé, meglegyen a bizalom lefelé is, legyen a választottnak helyzete mintegy kidolgozva, szakadás, «sérelem» se fent, se lent ne essék. Ez jogos vertikális harmóniatörekvés, a függőleges egybefűződés folyton megújított kísérlete. íme, látható, a választás miért emelkedik ki elvként, rendszerként az egyre áttekinthetetlenebbé és nehezebben kormányozhatóvá vált modern világban. 5. Újabb vezetői legitimáció a többé-kevésbbé véletlenül (szándéktalanul) kedvezően alakult helyzet : a chance. Külön, tiszta formában ritkán áll előttünk (korelnökök). A görögöknél nagy szerepet játszott az a hiedelem, hogy az átlagpolgárok közül kiki egyenlő másokkal képességek dolgában (a polgár a rabszolgák tömegével szemben természetesen már elitnek számít). Illő, hogy a magasabb, állami vezetés terhéből is minden egyes kivegye a részét : sorshúzással tiszta chance-vezetőket kaptak. Ma kiszámíthatatlan következményűnek tartanok a véletlen ily játékát, tiszta chance-vezető aránylag ritka. Tömegvezér olykor szinte véletlenül kerül az élre, mint a szerény Maillard,2 a francia forradalom végzetes fordulóján (okt. 5.). A chance jelentősége mindvégig homályos az intellektuális 1 V. ö. Groethuysen, Dialektik der Demokratie. 1932. 1—22. I. 2 V. ö. Carlyle leírását : Franc. forr. I. köt. 7. könyv 5. fej.