Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 3-5. szám - Társadalomrajz a bíróság előtt

FIGYELŐ 241 számolni, különösebb érdeklődésnek nem örvendett, bár a Fédération Internationale des Sociétés de Sociologie tagtársulatai mindannyian képviseltették magukat legalább egy taggal, — amerikaiak, csehek s románok pedig elég számosan vettek részt a kongresszuson. (Az olaszok Gini professzorral élükön, most jelentették be a Fédération-hoz való csatlakozásukat.) A kongresszus öt napig tartott, de ha a ténylegesen munkára, a tanácskozásra fordított óraszámokat összegezzük, meg kell állapítanunk, hogy az öt napból bizony elég kevés időt vett a kongresszus a maga számára igénybe. Ezt a maradék időt sem sikerült azonban a legszerencsésebben felhasználni, ami talán részben magyarázatát találja abban, hogy a tudományos kongresszusoknak ez a fajtája a maga túlszervezettségében az anyag torlódása miatt a tárgyalások megkezdéséig sem tud eljutni. Más, esetleg szintén ható személyi okok különösebb említést nem igen érdemelnek. A tárgy — a társadalmi egyensúly problémája volt. A kongresszust előkészítő dolgozatok között Duprat, az Institut főtitkára, — aki egyébként a vita során kijelentette, hogy ezt a témát, az előző, bruxellesi kongresszus jelölte ki és egyáltalán nem ő választotta, — a kérdésnek sokoldalú, szempontokban gazdag feldolgozását nyújtotta, amely komolyabb méltánylást érdemelt volna, mint amilyenben részesült. A Revue Internationale de Sociologie ugyanabban a számában, amelyben ez a tanulmány megjelent, Sorokin, — aki a kongresszus elnöki tisztjét töltötte be a megjelenésében akadályozott Mahaim helyett — a szociológia szempontjából értelmetlen, káros hatású problémafeltevésnek minősítette a társadalmi egyensúly kérdését, végignyomozva tanulmányában a kifejezés különböző jelentéseit az egyes társadalomtudományok területén. Ez a két álláspont már a kongresszus első napján ismételten, határozott formában, a személyes meggyőződés, sőt az elfogultság hevétől átfűtötten került szembe egymással, ami voltaképen azt jelentette, hogy a kongresszus elnöke hibásnak és kárhozatosnak tartotta még a tárgyalását is annak a problémának, amelyet az előző kongresszus kijelölt s amelyet a főtitkár a maga előkészítő dolgozatában képviselt.