Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 3-5. szám - Társadalomrajz a bíróság előtt

FIGYELŐ 237 Sallustius egy analóg gondolatmenetben concordidnak nevez arra gondolva, hogy az egységben a szívek összedobbanása a lényeg, mert ettől mernek meg a kicsiny erők». Rá szeretnénk azonban mutatni arra, hogy az állam, tehát a társadalom összeműködését szabályozó és azt cselekvő egységbe szervező organizáció csak akkor működhetik az erőforrások megőrzése és növelése irányában, ha részszervei, például a tisztviselők és törvényhozók, az ügyészség és a bírák tiszta füllel hallják a szívek dobogását s nem nehezítik vagy teszik lehetetlenné olyan közvélemény kialakítását, amely a szívek összhangját, tehát a nemzet, a társadalom s végeredményben az állam bensőséges egységét kívánja mindenek felett megvalósítva látni. Kormányaink ezt időnkint egészen világosan látják s nyilván ez a belátás szülte a nemzeti egység pártjának életrehivását is. Van azonban a magyar közgondolkozásban egy sajátságos parasztellenes motívum, mely sok-sok változatban végigvariál egész történelmünkön s talán Szent Istvánnal kezdődik, ki német urakkal szállt hadba színmagyarok ellen. Az azonban kultúrák harca volt s hiányzott belőle a társadalmi érdekütközés. Am ez sem késett sokáig s a középkor végén olyan fortisszimóba csapott, hogy visszhangja máig nem tudott elnémulni. Érdekes és tanulságos volna végigvizsgálni a magyar nemesség lelki alakulását a parasztság irányában való állásfoglalása terén, a forradalomtól való félelem történelmi szerepét. A nyugati kultúrában s még inkább a civilizációban való hátramaradásunk okai között a törökvész és a Habsburggvarmatosíttatás után ez a harmadik ok : az 1790—91-ben előkészített reformoknak a parasztoktól való félelem miatt történt elmaradása. Ez a félelem nem táplálkozik racionális gyökerekből, hiszen a parasztról a lelkekben élő kép minden fontos jegye ellentmond ennek, mégis benne él még azokban is, akiknél a forradalom rémképe nem társadalmi helyzetelőnyük megtartása érdekében mások számára festett ijesztés, hanem akik lelkük mélyén barátai parasztnépünknek. Ezekben ősi patriárkális viszonyok — elképzelt viszonyok ! — nyájas életképe alakult ki, valami természettudományos színezetű dogma a társadalmi alárendeltség és elmaradottság szükségszerű voltáról, amelynek a minél nagyobb igénytelenség a stílszerű dísze, a látókör minél szűkebbre korlátozottTársadalomtudomány. 16