Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 3-5. szám - Társadalomrajz a bíróság előtt

234 FIGYELŐ kell szólanunk, mert az egyes megállapításaik miatt inkriminált, sőt súlyosan elítélő bírói minősítésben részesült munkák általában társadalomrajznak tekintetnek s felmerülhet az az aggodalom, hogy az ítéletek nyomán olyan közvélemény alakulhat ki, amely természete szerint túlozva és általánosítva magát a társadalomrajzot s a társadalomvizsgálatot fogja gyanús, sőt talán veszedelmes dolog hírébe hozni s ezzel azt a hibánkat fokozni és erősíteni, amelyet Széchenyi joggal tekintett a magyar balsors egyik alapvető okának : az önismeret hiányát. Foglalkoznunk kell a kérdéssel azért is, mert ez — társadalomrajzról lévén szó — illetékességünk körébe tartozik s végül, mert általában az előtt, aki Széchenyi szellemében foglalkozik társadalomtudománnyal, nem lehet közömbös, hogyan vonja meg a magyar judikatúra a társadalmi állapotok bírálatának jogi korlátait. A bíróilag megbélyegzett írók nem tartoznak társulatunk tagjai közé s azt sem mondhatjuk, hogy évtizedes munkásságunk hatását fedezhetnők fel írásaikban. Mindössze arra a negatív kapcsolatra hivatkozhatunk, hogy az egyik szerző inkriminált munkáját közlésre alkalmatlannak találtuk s visszaadtuk. Felszólalásunk tehát nem az írók érdekében történik, hiszen sohasem egyének, hanem mindig az elvek, sohasem a magánérdek, hanem mindig a magyarság egyetemes érdeke szempontjából nézzük társadalmunk életnyilvánulásai, szigorúan tudományos értékű, tehát teljes tárgyilagossággal nyert tudományos megismerésre törekedvén. Nem tulajdonítunk fontosságot annak, hogy egyik bíró olyan fölényesen kioktató hangon beszélt a vádlott íróval, hogy ez sokakat felháborított. Ez elvégre nem a magyar bírói kar modora s éppen nem jellemző bíráskodásunkra. A szociológus ebből legfeljebb azt állapíthatja meg, hogy egyes bírák, ha társadalmi osztályok ellentétes érdekeit érintő pert tárgyalnak, nehezen tudják megőrizni azt a felsőbbséges higgadt nyugalmat, amelyet a bírói méltóság megkíván. Lényeges kérdés azonban, hogy miért tartják egyesek szükségesnek osztályelleni izgatásnak, vagy éppen nemzetgyalázásnak minősíteni bizonyos társadalmi állapotoknak, bár erkölcsi felháborodást is kifejező ismertetését, mielőtt a megállapítások valóságát vizsgálták vagy vizsgálni kívánták volna? Mi vezethette bíráinkat arra, hogy