Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 3-5. szám - A Dunavölgy rendezése. A nemzetiségi kérdéstől a kisebbségi kérdésig

228 PONGRÁCZ KÁLMÁN: A DUNAVÖLGY RENDEZÉSE tulajdonképpen a «többség» állampolgári jogainak minőségi értelemben vett lefokozását jelenti. Kossuth dunavölgyi elképzeléseit, illetőleg az ezekkel nagyon sok tekintetben párhuzamosan haladó wilsoni elveket — a valódi béke e biztosítékait — máskép nem lehet megoldáshoz juttatni, csak úgy, ha az érdekelt népek hajlandónak mutatkoznak a kompromisszumra : a legyőzöttek a múlttal, a győztesek pedig a jelennel szemben. Hiszen a dunavölgyi együttműködés szükségét ma is ugyanaz a politikai belátás sürgeti, ami Kossuth konfederációs tervének szülője volt : a germán és szláv erők ütköző pontján.élő kis államok és népek tömegéből egy olyan szigetelő réteget kell szervezni, amely belső békéjénél, szervezettségénél, tehát erejénél fogva alkalmas lehet arra, hogy saját lábán állva elhárítsa Európa beborult ege felől az egymással rivalizáló szláv és germán világ háborúját. «Minden egyes aldunai nemzet — írta Kossuth konfederációs tervében —, ha sikerülne is népe köré gyűjteni a most máshová tartozó faj rokonait, legfeljebb másodrendű államot alkothatna, melynek függetlensége örökös veszélyben forogna s mely szükségkép alá lenne rendelve idegen befolyásoknak. De ha magyarok, szlávok és románok a fentebbi tervet felkarolják, elsőrendű, gazdag, hatalmas állam lesznek . . . mely sokat fog nyomni Európa mérlegében*. E terv ma is aktuális, hiszen a világpolitika érdeke sürgős együttműködést kíván a dunavölgyi népektől. Nincs más akadálya, minthogy mai napig sem nyert felszámolást a nemzetiségi kérdés. Ha Európa vezető hatalmainak és a Nemzetek Szövetségének mérlegelése és megfontolása révén mód nyílnék arra, hogy a nemzetiségi kérdés, az általunk jelzett értelemben, csakugyan kisebbségi kérdéssé váljék — a dunavölgyi együttműködésnek többet mi akadály sem állna útjában és valóra válnék Barbusse megállapítása, amellyel híres regényét, a «La Feu»-t befejezte : A világháború minden borzalmával is végeredményben nem volt hiábavaló, — mert egy lépéssel mégis csak előbbre vitte az emberi haladás és megbékülés mindenekfelett álló szent ügyét . . . Pongrácz Kálmán.