Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - Egy telem Padasjokiban

FIGYELŐ 103 az északi államok élete is hasonló lesz a többi európai államok életéhez? Erkölcsi undor volt, tagadás, tiltakozás? A lelke mélyén pogány finn mélységes megvetése az úgynevezett keresztény nyugati kultúra hazugságai iránt? Egy levélből kiderültek a következők : három diák, három jóbarát ült együtt egy szobában. Arról beszélgettek, hogy az emberi szellem minden erőfeszítése hiábavaló, az ész, a tudomány csak egyre mélyebb süllyedtségbe taszítja a tömeget s kiszolgáltatja őket a sátáni pusztítás undorító művének. Az ember hovatovább áldozata lesz a saját elméjének. Megoldás nincs, az élet pedig semmit sem ér, ha az ember egyre jobban eltávolodik a természettől s egyre jobban megromlik. A három diák egyike revolvert vett elő és társai szemeláttára főbelötte magát. •Mi nem léptünk közbe, — írta a másik kettő — mert tudtuk, hogy igaza van s ha lett volna bátorságunk, magunk is így cselekedtünk volna. De bátorságunk nem volt s élünk». Ez a meghasonlási hullám, szerencsére, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is hömpölygött. A finn társadalmat ma végtelen optimizmus hatja át. Nem mindenkinek a munkája, életszínvonala kifogástalan. De a finn, férfi csakúgy, mint a nő, elsősorban önállóságra termett s ez az önállóság olyan nagyméretű, hogy nemcsak barátok és barátnők, nemcsak rokonok, de még szülők sem érdeklődnek a gyermekeiknél, miből s hogyan élnek. Ha valami nem sikerül, vagy unottá válik, a finn zsebretett kézzel odábbáll s mást kezd. Annak ellenére, hogy szívéből sohasem vész ki a szülőföld forró szeretete, mindenütt otthon érzi magát s mindenütt bátran megállja a helyét. Türelme, önfegyelme, primitív nyugalma, végtelen önbizalma kimeríthetetlen erőforrás. Petsamotól, a Jeges-tengertől Helsinkiig, Turkuig, Sortavaiáig ezer és ezer kilométer távolságokra vetődik el még a fiatal leány is egyegy újsághirdetés nvomán, hogy önálló kenyerét megkeresse s terveit többnyire még az anyjával sem közli. A helsinkii üvegpalota szövetkezeti éttermében Pohjola fiatal leánykái szolgának ki, Hámee leányai gyakran Petsamo jeges partjaira vetődnek. A vikingek s a vadászó ősök vére ez bennük. A magány nyugalma ragyog a homlokukon. Azt hinné az ember, hogy, ilyen optimista társadalom egyik kis láncszeme lévén, H. úr esti olvasmányai a könnyű, pláne felszínes irodalomból kerülnek ki. Néhány könyvet már megemlítettem házi könyvtárából. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy H. úr s a többi H. urak, a kis tanyák lakói, akár férfiak, akár nők, nagy előszeretettel a súlyos, sőt pesszimista irodalmat keresik. Órákat töltenek nemcsak régi, de egészen új és fiatal költők komplikált versei fölött is. Eljátszanak a lét nagy kérdéseivel, élettel, halállal, Istennel és tagadással. Szemléletük tragikus, magatartásuk viszont vidám, sőt gyermekes. Padasjokiban láttam igazán, milyen összetett a finn lélek. Padasjokiban volt alkalmam belepillantani ebbe a különös, mély paraszti néplélekbe s úgy megszeretni, hogy a hiánya most valósággal szenvedést okoz.