Társadalomtudomány, 1936 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1936 / 1-3. szám - Krízis és katarzis

KRÍZIS ÉS KATARZIS 17 az alaptalan szofisztika, a teljes szkepszis, s utoljára az ököljog filozófiája, ami nem egyéb, mint a szellemiségben jelentkező nihilizmus, vagyis : osztálytalanság, vagyis : felbomlott állam. A krízis világfolyamat, ahol morál, állam, társadalom, ember, szellem, művészet, szokás krízise csak megnyilvánulása ugyan­annak a kritikus világhelyzetnek. S a katarzist, amit az ember átél, nem pszichológiailag, társadalmilag, politikailag, hanem metafizikailag éli át s a megújulás nem az egyes ember, hanem az egész emberiség, az egész világ megújulását jelenti. Az emberiség ma még csak a krízis-folyamat legelején tart és amennyiben katarzisról beszélni lehet, ez csak egyes emberi személyekben és csak részlegesen folyt le. Egyes személyekben és sohasem az egész embert átható mélységben : az ember egye­dül semmiféle életproblémáját megoldani nem tudja. Életét meg­valósítani csak közösségben, társadalomban, államban, emberi­ségben képes s minden önálló kísérletével egyedül marad. A katarzis egyelőre még csak élmény — az egyéni megoldás tükrében a világválság megoldási lehetősége, nem történeti ese­mény, nem az egész emberiség fejlődésére kiterjedő stádium, ami lefolyt, vagy, ami éppen aktuális, hanem feltétlenül bekövet­kező nagy lépés, ami felé az egyes emberekben lefolyt katarzis mutat és ami felé az emberiség tart. Éppen ezért mindarról, ami a katarzison túl van, még homályosan sem lehet beszélni. Amennyiben a megújuláson túlról valaki valamit mondani akar, az csak egyéni tapasztalat lehet, sohasem közös, vagy az egész emberiségre kiterjedő világhelyzet. Lehetne idézni, nem nagyon bőven, de mégis egyre gyakrabban feltűnő gondolatokat, ame­lyek a katarzison túlról beszélnek : a megoldásról, kibontakozás­ról, arról az élményről, amely már nem a krízis ellenszere, hanem, ami egészen újonnan megalapított élet-állam-társadalom-művé­szet-szellem távlata. De elég, ha csak egyetlenegy idézet mutat rá arra, hogy mi a megújulás lényege, azért is, mert ez a legköz­vetlenebb, legegyénibb, azért is, mert az európai ember törté­netében ez az első, azért is, mert végeredményben még ma sem tudtak tovább menni. Ez az idézet Nietzsche «Vidám tudomá­nyából* való és a következő : «mi újak, névtelenek, nehezen ért­hetők, mi, egy még nem igazolt jövő koraszülöttei, — nekünk új célra van szükségünk és új eszközökre is, ugyanis új egész­Társadalomtudomány. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom