Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Hagyomány és fejlődés

HAGYOMÁNY ÉS FEJLŐDÉS 41 így ami a «survival»-szerű (rendesen a vallás, babona, tömeg- vagy legalább szociális élet, folklóré, költészet stb. területére tartozó) jelenségeknek fejlődésvonalát illeti, ez a vonal legalábbis, sohasem fog a bevezetőleg említettek egyike szerint sem alakulni. Itt a pálya meghatározójaként mindenekelőtt két összetevőt kell érték szerint is megkülönböztetnünk. Közülök (a csökevények eseteiben) lényegi komponensnek a gesztus vagy motívum elengedhetetlen lelki, azaz apotiori érzelmi-akarati «felelése» (visszhangozó volta) számított. Ezen múlik, hogy a szokásmozdulat egyáltalán «tovább él» és mint potentiálisan mindig-eleven «őskor», bármikor megelevenedhet ; ezért kelthet (elvben) akár egy a múlt esetek, illetőleg ilyenek tudata nélkül, először született nyilvánulás is nemegyszer olyanféle érzést, hogy ezt már sokszor, mindig ugyanúgy láttuk, hallottuk. (A «régiség» vonására a hangsúlyt csak érthető «logikai csalódás»-unk tette: azt amit legtermészetesebbnek, legmegfelelőbbnek, legjobbnak tapasztaltunk, gondolati berendezkedésünk szerint önkénytelenül is legrégibbnek szoktuk minősíteni.) Ehhez képest kell, mint csak-formait, másodsorban látnunk fontosnak a mindig változó és — bár a jelenséget emberileg elengedhetetlenül praedikáló, ennek megjelenésében mégis — alárendeltebb jelentőségű, magyarázó elem összetevőjét; jóllehet ez is annál elengedhetetlenebb, minél bizonyosabb éppen, hogy a magyarázat mint ilyen, mindig nyilván függvénye a maga emócionális-voluntarisztikus eredetének, amiért érthetően nem is fogja soha felitathatni.1 Az szóval, amit a survival-jelenség eseteiben joggal fogunk fejlődésnek nevezhetni, mindig nyilván egy olyan, állandóan változó, kiszámíthatatlan vonal lesz, amelyet ennek a két összetevőnek ilyen erőviszony szerint való összeműködése határoz meg. Mi azonban — ne feledjük — a hagyomány és fejlődés általános problémáját tűztük ki feladatunkul és a survival evolúciós fogalmát csak mint egy tipikusan «beszélőt», vaskosabb hibamutatót segítségül vettük igénybe, hogy általa a fából-vaskarika-csinálás hibáját jobban megpillanthassuk. Különben — nem minden szociális formátum lesz nyilván olyan, mint a survival, és így annak, aki az általános fejlődés vonalát keresi, eleve vigyáznia kell a két összetevő egymáshoz való viszonyának elképzelésénél, nehogy szemléletébe valamit, ami csupán a speciális jelenség speciális természetéből folynék, beleengedjen. Világos nevezetesen, hogy — szemben szellemi életünknek azokkal a területeivel, amelyekről a survivalek kikerülnek, — pl. a természetrajz vagy természettan területére tartozó jelenségeknek a fejlődésmeghatározói bizonyos fokig kényszerűen éppen a fordított viszonyt mutatják egymáshoz : itt a «lényegi» túljelentőséget a gondolati-történeti összetevő követeli magának. Amennyiben pedig 1 Bartók Gy. A «szellem» filozófiai vizsgálata, MTA 1924, 97. k. 1. ezt úgy mondja, hogy az emberi szóban a Logos (= szellem) világa a szervezetünk fiziológiai mechanizmusának termékével kénytelen boldogulni.