Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1935 / 1. szám - A magány szociológiája
A MAGÁNY SZOCIOLÓGIÁJA 27 Wordsworth) és a szellemben. (Rousseau, könyv, szellem, theoria, vallásos mozgalmak.) De mind a kettő az eleven kultúrléleknek inkább hiányát jelenti, mint azt, hogy megvan. A kultúrlélekben a szimbiózis spontán, problémátlan, komplikációk nélkül való és teljes. Ma még a természetben és a szellemben való találkozás is problematikus, ideiglenes, laza és bonyolult, sőt ezeknek a találkozásoknak is mindig van valami «menekülés» szerű jellege. Az ember a magányból a természetbe «menekül» éppen úgy, ahogy a könyvbe és épen úgy, ahogy a kommunista az elképzelt államért menekülésszerűen dobja oda életét, «veszíii el személyiségét)), de — és ez benne a megdöbbentő — nem teremt vele közösséget, hanem sorsát a semmibe hajítja. A menekülés negatív magatartás és nem fakad belőle vitális valóság. A feladás nem a szimbiózis követelménye, ellenkezőleg, együtt, közösen csak személyiségek élhetnek, nem pedig személytelen lények. Közösség nem azt jelenti, hogy az ember gyári áru legyen, hanem azt, hogy elemi módon összetartozzék az egésszel. Hamvas Béla.