Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Szabadjog és szociológia

SZABADJOG ÉS SZOCIOLÓGIA '5 tesen ráillik az esetre (tipikus eset), akkor szabadjogra sor nem kerül.1 S ugyanez a gondolat folytatódik tovább a formába öntött jogon túl az egyes fejlődési fokokon visszamaradt szabadjogi csoportokra is : ha található odaillő szabály a végleges kiformálódáshoz közelebb eső csoportban, akkor az kerül alkalmazásra. A jogforrástan feladata tehát a végleges kiformálódástól (a tételes jogtól) visszamenőleg felvázolni az egyes szabadjogi csoportokat, amely vázlat egyben a jogalkalmazási sorrend szkémája is. Alapvető felosztásul szolgálhat a szabadjog jogforrásai között a születendő jognak és a kívánatos jognak elválasztása, amelyek a kiformálódottságnak magasabb, ül. alacsonyabb fokát jelentik. Mindkét csoporton belül van ismét kifejezett és hallgatólagos jog, amelyek a hierarchiában hasonlóan magasabb, ül. alacsonyabb helyet foglalnak el. A két alapvető csoport között a különbség a következő. A születendő jog kellő fejlettségénél, főképp általánosságánál fogva már teljesen készen áll, predesztinálva van arra, hogy formális joggá váljon, amely végleges kiformálódásnak csak bizonyos technikai vagy időbeli akadályai vannak. Míg a kívánatos jog még egyáltalán nem alakult ki és erős individualitásánál fogva egyelőre még reménye sem lehet arra, hogy tételes joggá váljék. A két alcsoport : a kifejezett (explicit) és hallgatólagos (implicit) jog különbségét kellően érzékelteti a törvényjog és a szokásjog különbsége. A szabadjog jogforrásainak hierarchiája tehát a következőképpen fest : i. Az első főcsoportnak, a születendő jognak a) első alcsoportja : a kifejezett születendő jog. Erre a legszebb példát adják azok a törvények, amelyek már publikáltattak, de még hatályba nem léptek (pl. a BGB. 1896-tól 1900-ig), de amelyekről már írnak és amelyeket a bíró döntéseinél figyelembe vehet. Itt valóban csak egy időbeli akadály választja el a szabadjogi csoportot tételessé való válásától. De ide tartoznak az ú. n. motívumok, törvényindokolások is, amelyeket a bíró szintén figyelembe vehet. Ezek voltaképpen hozzátartoznak a tételes joghoz, de hogy mégsem váltak azzá, annak egy technikai akadálya van : nem lehet olyan rettentően terjedelmes törvényeket hozni ; b) második alcsoportja : a hallgatólagos születendő jog. Erre a legjobb példát szolgáltatják az ú. n. forgalmi, üzleti vagy egyéb szokások, amelyek már kialakultak, de még túlságosan fiatalok ahhoz, hogy «inveterata consuetudo»-nak, szokásjognak lehetne azokat tekinteni. Ezeket is tehát csak egy időbeli akadály választja el tételes joggá, szokásjoggá válhatásuktól. Ebbe az alcsoportba tartozik még a szabadjognak mind terjedelemre, mind pedig jelentőségre egyik legkiemelkedőbb része : az ú. n. méltányosságLszabályok. Ezek azok a szabályok, amelyek a következőkre hivatkoznak : «boni mores», «bonus paterfamüias», jóhiszem, dolgok természete, élet követelményei, igazságosság és még kimeríthetetlen sorban mások és mások. Ezek a szabályok állnak a fejlődésnek oly fokán, 1 Ezt valamennyi szabadjogász nevében nyomatékosan hangsúlyozza Kantorowicz, Die Contra-legem Fabel, D. Richterztg. 1911, 262—263. o.