Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Szabadjog és szociológia

12 VITÉZ CSIKY JÁNOS tozásának sajátos természete. Az élet alakjai nem úgy változnak, mint a kaleidoszkóp figurái, amelyek ugyanazt az alakot soha újra fel nem veszik, hanem az életelőfordulások analóg vonásokban megismétlődnek, species-csoportokba elkülöníthetők. Minden elkülöníthető csoportból kiragadja a törvényhozás a középarányos esetet, az ú. n. tipikus esetet, s erre azután megalkotja a maga nagyszabású apparátusával és körültekintésével a formát : a jogtételt. A tipikus esetek sajátos természete az, hogy azokat az élet ritkán, alig produkálja, de az összes produkált esetek viszonylag a tipikustól térnek el legkevésbbé. A tipikus eset ritka előfordulásának esetében tehát, habár a logikai űr itt is megvan (elméleti joghézag), de a jogeset és a jogtétel összehasonlításának irracionális tevékenységével itt a bíró az esetre egészen ráülő tételt találhat. Minden más esetben a bíró szabadjog segítségével formál a formába öntött jogon, s ezen vonatkozásban tevékenysége a törvényhozó jogot formáló tevékenysége. Ez a tevékenység sokkal kisebb, mint a törvényhozásé, de éppoly fontos. Számtalan formával felszerelt tételes jogi rendszer sem helyettesítheti a szabadjoggal kiegészített tételesjogi rendszert. Csak a bíró tudhatja a konkrét esetet orvosolni, de nem a törvényhozó, aki sosem láthatja előre a konkrét eset összes apró árnyalatait.1 Konklúzió : A bíró sosem tisztán logikai gép: minden jogalkalmazásban van egy logikai ür, amelyet irracionális tevékenységgel kell betölteni. Ezzel szemben bírói jogformálás, jogalkotás nincs minden jogalkalmazásban (a tipikus eset ritka előfordulásakor nincs), s ugyanakkor nincs szabadjog sem abban. De az élettel (ahol tipikus eset csak igen szórványosan van) szembeállított jogrendszer egészében a formába öntött jog mellett szükségképpen van szabadjog.2 V. A szabadjog objektivitása. Ha beigazolt nak látjuk azt is, hogy a szabadj og szükségképpen létezik, vájjon nem lesz-e túl szubjektív karakterű az a módszer, amelyben bírói jogformálás teszi hozzá a tételes joghoz a szabadjogot, nem vész-e el a hézagpótlás előnye a bírói önkény hátránya által ? Erre a kérdésre egy ellenkérdés lehet a válasz : vájjon nem lesz-e károsan szubjektív és önkényes annak a bírónak az ítélete, aki nem tölthet ki hézagokat jogformáló tevékenységgel, de minden jogesetet be kell szorítania egy formális tételbe? Tekintve, hogy bármilyen tökéletes formális rendszer sem $ 1 Ezt még a szabadjogellenes Kretschmar is kénytelen elismerni, Über die Methode der Privatrechtswiss. 1914. 37. o. A szabadjog hézagkitöltésének nagy fontosságát az élet és a jog «kiengesztelésére» már Radbruch hangsúlyozza, Rechtswiss. als Rechtsschöpfung, Arch. f. Sozialwiss. u. Sozialpol. 1906, kül. 364—370. o. * Hogy az analógia felhasználása sem szünteti meg e szükségképeniséget, 1. Gény értékes fejtegetéseit: Méthode etc. nos. 107—108. és 165—166.