Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Szabadjog és szociológia

SZABADJOG ÉS SZOCIOLÓGIA 9 meg mind a mai napig a módszertan jegyében a legjelentősebb jogfilozófiai irányok. S amilyen mesterien rátalált a problémára, époly meglátással oldotta is meg azt. Módszerének vezető gondolata az, hogy a jogtudománynak kizárólagosan a normatív síkra való beállítása elégtelen, mivelhogy a jog lényegéhez hozzátartozik annak a valóság-síkban való konkretizálódása. A jogász munkaanyagában a normatív elem az absztrakt törvény, amelynek vizsgálata az érték-síkban történik a törvény célja által temperált logikával. Ez utóbbi annyit jelent, hogy a törvényből csak azokat a következtetéseket vonjuk le és csak addig a határig, amelyek és ameddig azok a törvény céljaival nem ellentmondók.1 A munkaanyagban a másik elem a gyakorlati eset, amelynek a vizsgálata pedig a valóság-síkban történik a következőképpen : tekintettel arra, hogy minden jogeset bizonyos érdek-feszültség, érdek-elhelyeződés, ezen érdekeket és azok elhelyeződését kell szociológiai kutatásokkal megállapítani. S maga a bírói döntés nem egyéb, mint a jog céljára való tekintettel az érdek-elhelyeződésben bizonyos eltolódások, áthelyezések előidézése, amely új érdek-elhelyeződés alkalmas az absztrakt törvényben kifejezett cél megvalósítására. Jheringnek ezen nagyszabású gondolatai jó pár évtizeddel előzték meg saját korukat és következőleg ugyanannyival vitték volna előre a jogelméleti gondolkodást és a gyakorlati jogászat fejlettségét, ha alkalmasabb időben íródtak volna meg. De Jhering a maga eszméit római jogi könyvekben hintette el: hatalmas munkái mind római jogi alapon épültek fel. Márpedig az akkor egységesült és bámulatos előretörést mutató németség nagy célja volt a német jog kodifikációja, lerázása a római jognak, amely mégis csak — ha sokszor névleg is — egy idegen kultúrán való élősködést jelentett. S épp ezért az a vélemény alakult ki Jhering műveiről, hogy azok egészen kiváló könyvek, de nem aktuálisak, mert római jogiak. És nem ismervén fel a lokális vonatkozások mögött az általános jellegű irányelveket, a többi római jogi könyv mellé «ad acta» tették Jhering munkáit azok a jogteoritikusok és gyakorlati jogászok, akiknek bibliaként kellett volna azokat forgatniok. Egy valaki húzott hasznot Jhering időelőtti feltűnéséből és elmúlásából : a szabadjogi iskola, amely egyrészről sosem keletkezett volna Jhering ideái nélkül, de másrészről sosem tűnt volna fel Jhering egyénisége mellett. De így, a körülmények sajátságos alakulása folytán, ugyanazt a harcot amelyet Jhering megkezdett a kodifikáció előtti korban az uralkodó módszerrel szemben, folytatta tovább az új, de hasonló módszertani hibákkal születő korban a szabadjogi irány. így érthető tehát, ha Jheringhez jártak iskolába az összes szabadjogászok, akár bevallották azt, mint Kontorowicz és Ehrlich, akár tagadták, mint Ernst Fuchs. Ugy történt, hogy a szabadjogászokon keresztül Jhering gondolatai mégis irányítóivá váltak a mód1 Geist des römischen Rechtes. 1906-os k. passim, kül. 3 —60. §. Der Zweck im Recht, 2. ks. kül. 438—452. o.