Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Szabadjog és szociológia

4 VITÉZ CSIKY JÁNOS szabad kutatási irányt csaknem kizárólagosan egy nagyszabású egyéniség : Gény jelenti a maga legfinomabb részletekig kidolgozott munkáival, addig a német irány ezer apró mozaikból tevődik össze egy korántsem oly egységes képpé. De talán éppen ezért a német irány gyakorlati kihatása sokkal szélesebbkörű, míg Gény tana a gyakorlatra nem volt a kívánatos befolyással. A belső különbözőség pedig a problémamegválaszolások színezésében rejlik. Gény a jogász kezébe, igaz, hogy lehetőleg objektíve meghatározott, de mégis csak főkép metafizikai eszközöket ad : a «donné», a «juste objectify, amely pedig a jogász legfőbb irányítója és eszköze, Gény szavai szerint is körülbelül a természetjog alapvető fogalma, mégpedig a természetjognak abszolút-metafizikai elképzelésében.1 Ezzel szemben a szabadjogi irány, amikor a törvénykönyv normái mellett a bírónak más munkaeszközeit is megjelöli, azok elsősorban és túlnyomóan szociológiai jellegűek, de ha szubszidiáriusan természet jogiak is, akkor is csak relatív-konkrét természetjogi megfontolások (pl. a jogszabály céljához viszonyított aequitas).2 Még egy oly jellemvonást találunk, amelyet a szabadjogi irányhoz sorolható munkák akármelyikén felfedezhetünk : a probléma-meghatározás közösségét. Jelöljék meg ugyanis a problémát akár úgy, hogy «helyes-e a törvény-jog elve», akár úgy, hogy «milyen faktorok építenek fel egy bírói itéletet», akár úgy, hogy «milyen forrásból meríthet a bíró akkor, ha a jogot alkalmazza», stb., más szavakkal kifejezve a probléma mindig egy és ugyanaz : mi a jogalkalmazás módszere? S íme ez a harmadik jellemvonás mutatja meg egész sajátosan egyik vonatkozásban azt a hatást, amelyet a szabadjog — amint jeleztük — a jelenleg erejük teljében lévő vagy most emelkedő legmodernebb jogszemléletekre gyakorolt. Mert hiszen hogyan lehet az, hogy a leggyakorlatibb jogászok mellett (Fuchs, Pattai stb.) a legelméletibb tudósok (pl. Kantorowicz, Peretiatkowicz, Sinzheimer)3 is a leggyakorlatibb jogi módszernek, a jogalkalmazás módszerének felfedésével foglalkoznak? Ezen kérdésnek a megválaszolásában bennerejlik a szabadjogi irány egyik legnagyobb jelentőségű eredménye : a jogelmélet megmentése. Közvetlenül a szabadjogi irány megindulása előtt, 1892-ben Bergbohm, a Jurisprudenz und Rechtsphilosophie írója, már elfújhatni vélte a jogelmélet gyászindulóját : a jogelmélet, a jogtudomány «Aber»-je és «Indessen»-je menthetetlenül el fog bukni a mindent elsöprő pozitív joggal való küzdelemben (i. m. 398. o.). S az utolsó órában jött a szabadjog, amely megmutatta, hogy semmiféle harcról nincs itt szó gyakorlati jogászat és jogelmélet között. Ha harcról lehet szó, az közös, vállvetett harc közös célokért, ahol együtt küzd a legelméletibb tudós és a leggyakorlatibb ügy1 Gény, Science etc. no. 160—161. * Kantorowicz, Legal Science. A Summary of its Methodology. Ford. Patterson. Columbia Law Review, 1928. 696. o. * Irodalmat 1. jegyzetek és in fine.