Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1934 / 3. szám - A KARIZMATIKUS KIRÁLYSÁG
A KARIZMATIKUS KIRÁLYSÁG éppen csak meg tudta őrizni, akkor nem akadunk fenn azon sem, hogy a híres 1232-i zalai oklevélben, amely a megyei önkormányzat legelső emléke, a serviensek közt a hatalmas Atyusz bánt is ott találjuk. De ugyanebből a feltevésből kiindulva, az aranybulla lényegére vonatkozólag is elfogadható magyarázatot nyerhetünk s megkísérelhetjük annak eldöntését, hogy vájjon új, addig nem élvezett előnyöket jelentett-e az oklevél a servienseknek vagy csak régi, esetleg közben veszendőbe ment jogaik megerősítését? Bizonyára felesleges hangsúlyoznunk, hogy az eredmén)' nem lehet közömbös. Az első esetben az aranybulla egy emelkedő társadalmi réteg törekvéseinek betetőzését jelenti, az utóbbiban egy süllyedő erőfeszítését, hogy régi életszínvonalát megtarthassa. Az aranybulla előtti korból a serviensekre vonatkozólag, sajnos, igen csekély okleveles anyag áll rendelkezésünkre. E szerint azoknak, akiket később királyi servienseknek neveztek, a XIII. század elején kiváltságaik a következők voltak : 1. A királyi seregben harcolnak, 2. csak a király vagy a nádor bíráskodhatik felettük, 3. a királyi udvarban szabadon megjelenhetnek, 4. rendkívüli adót (exactio, collecta) nem fizetnek.45 Ez utóbbi kiváltság nagysága — sajnos — egész pontosan nem állapítható meg ; lehetne arra gondolni s ez is volna a valószínűbb, hogy csak ők maguk személyükre voltak adómentesek, szolganépeik pedig már fizették a királyi adót,46 de úgy is értelmezhető az a kuszált mondat, amelyre utalva vagyunk, hogy birtokaik is általában mentesek a rendkívüli adó alól.47 Az aranybulla megerősíti az említett négy kiváltságot, ugyanakkor azonban más jogokról is szól. Azt hisszük, ha a serviensek az utóbbiakkal már a XIII. század elején rendelkeztek volna, az oklevelek azokról szintén megemlékeznének. Ami tehát az aranybullában először tűnik fel, az új vívmány, s ezt annál inkább feltehetjük, mert magának az oklevélnek a fogalmazása is e mellett szól. Rendkívüli könnyítést nyertek el a királyi serviensek a hadi szolgálat terén. Amíg korábban a király felszólítására haladéktalanul táborba szállottak s támadó hadjáratra is elkísérték őt, túl az ország határain, most megkapják azt a kiváltságot, hogy csak védekező háború, ellenséges támadás esetén kell harcolniok. S ha a király külföldi hadi vállalatánál mégis igénybe akarná venni támogatásukat, akkor köteles kiadásaikat pénzben megtéríteni. Azt, hogy új volt ez a kiváltság s régebben elkísérték a királyt, bizonyítja az a további Ígéret, hogy a támadó háborúból visszatérve, az otthon maradt serviensektől a király nem fog szedni hadbírságot. (7. pont.)48 Ez a bírság nyugaton is a katonai szolgálat alól kibújókat sújtotta,49 s így kétségtelen, hogyha most a serviensek biztosítékot stipuláltak maguknak, hogy mentesek alóla, akkor korábban kellett fizetniök. Pénzügyi tekintetben szintén jelentékenyen bővültek a serviensek kiváltságai. A király birtokaikon rendkívüli adót (collecta) nem szedet — 12*
