Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1934 / 3. szám - A KARIZMATIKUS KIRÁLYSÁG
A KARIZMATIKUS KIRÁLYSÁG 155 mert a két legutóbbi elég szilárd kiindulópontot biztosít a XI—XII. századi magyar királyság jellegének megállapításához. A magyar nép keletről hozta magával azt a mágikus hitet, hogy a Megyer-törzs azon nemzetsége, amelyből később Álmos és Árpád is származtak, emberfeletti tulajdonságokkal van felruházva.4 A fejedelmi méltóság, mint arra Hóman rámutatott, már Álmos előtt is öröklődött. A méltóság kétségkívül egy karizmával megajándékozott, rendkívüli egyéniségű törzsfőnökre vezethető vissza, akinek leszármazói voltak az uralkodócsalád tagjai. Ugyanaz a hit érvényesült itt, amely a kazár birodalom szervezetének az alapját is alkotta. A keleti írók közismert leírásai szerint, ha a kazár fejedelem, a kagán meghalt és utódjáról kellett gondoskodni, akkor a választás csak egyetlen család, az uralkodó nemzetség valamelyik tagjára eshetett.5 Megtörtént, hogy a kiszemelt uralkodó vagyontalan ember volt, a nép azonban számon tartotta az uralkodásra jogosult családnak még azon tagjait is, akik esetleg a piactéren kenyeret árultak. Az új uralkodó személyének megállapításánál az elhunyt kagán emberei, bizalmasai játszották a legnagyobb szerepet ; ők voltak azok, akik a beiktatásnál fojtogatni kezdték az új kagánt s ha az fuldokolva magánkívül volt, megkérdezték, hogy hány évig akar uralkodni; a hirtelen kimondott számot megjegyezték, addig a legnagyobb pompa közt engedték élni a «főkirályt», de ha elérkezett a kritikus év, ugyancsak ők voltak azok, akik kíméletlenül megölték.6 Ez a leírás híven tükrözi vissza az örökös karizmatikus uralkodás formáját, amint az abban a kazár törzsszövetségben érvényesült, amelynek a magyarság is egyideig tagja volt. Az emberek meggyőződése, hite szerint tehát csak egyetlen család uralkodhatik — ehhez kötve van a kai izma — s ennek még legutolsó, legszegényebb tagja is inkább alkalmas a vezetésre, mint bárki a környezet tagjai közül. Legyenek ezek a tanácsadók, főtisztviselők még oly hatalmasok, gazdagok, egyiküknek sem jut eszébe, hogy kagán akarjon lenni. Még a bégnek sem, aki pedig a tényleges hatalmat a kezében tartotta. Ez is csak alázatosan és szerényen, mezítláb lépett a kagán elé, megadta neki a szinte Istennek kijáró tiszteletet s nem gondolt arra, hogy félretolva őt, a maga számára követelje az alattvalók hódolatát.7 Ebben az esetben a legvilágosabban kitűnik, hogy a kagánnak nem fegyveres hatalma biztosította az uralmat, hanem környezetének és alattvalóinak az a hite, hogy a kazár birodalom egy másik család alatt nem maradhatna fenn. Ez a kazár felfogás, hit az uralom jellegéről a magyar viszonyok megismeréséhez csak analógiául használható. A törzsfőnökök fejedelemválasztási joga, amint az erre vonatkozó hagyományt Anonymus fenntartotta, valószínűleg a kazár példa szerint érthető; vagyis a közhit szerint a fejedelmeknek mindig ugyanazon családból kellett szármáz niok, de viszont a törzsfőnököknek — akikre a fejedelem támaszkodott8 11*
