Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS 45 hasonlítjuk. Ha pedig a liberalizmus mégis korrekcióra szőrül, nem kell mindjárt az ellenkező végletbe, az etatizmusba esni, aminek más értelmet adni nem tudunk, mint azt, hogy legalább is az állami beavatkozás túlsúlyát jelenti. Maga az állami beavatkozás szüksége aligha vitatható, de nem kell mindjárt azt hinni, hogy az eredménytelen állami beavatkozást annak fokozása jóváteheti, mert sokkal természetesebb azt feltételeznünk, hogy ezzel csak az eredménytelenséget fokozzuk. Nem a beavatkozás mértékében, hanem annak módjában és irányában kell a problémát keresnünk. Aktuálisan ügy látjuk, hogy a mai világhelyzet megítélésében a liberálisoknak és az intervencionistáknak egyaránt igazuk van, ami csak úgy lehetséges, hogy a világszerte tobzódó étatizmus nem volt képes a liberalizmus hibáinak és hiányainak kiküszöbölésére, ugyanakkor azonban a maga bürokratikus és protekcionista szellemével a liberalizmus előnyeit is tönkretette, úgyhogy ma a liberalizmus és étatizmus hibáit és hiányait egyidejűleg érezzük. Lehet, hogy ebből a kettős rosszból egyidővel valami jó is fog kinőni. Az olasz, német, amerikai és orosz kísérlet termelhet jó eredményt is. Ezt azonban ma még senki emberfia nem tudhatja. Amit ma láthatunk és tudunk, az csak annyi, hogy a mai helyzet elmérgesedésében legalább annyi része van az étatizmus tültengésének, mint a liberalizmusnak. Némethy Imre: i. A liberalizmus nagy hibája az, hogy a nemzet rovására az egyénből és az egyének szabad versenyéből indul ki. Másik nagy hibája, hogy túlságosan előtérbe állítja a gazdasági szempontot. Sem gazdasági, sem más téren a szabad verseny nem szolgálhatja a kívánatos mértékben a legkülönb egyéniségek érvényesülését, mert irányító eszméje emberek és vagyon mennyisége, elegendő figyelem nélkül az ettől független értékre és céljai is ehhez igazodnak. Ilyen kiindulópont tette beteggé a liberális gazdasági rendszert, amelyben az a döntő kérdés, hogy munkában és tőkében pusztán mennyiségi szempontból elegendő mértékben erős vállalkozó megtalálja-e az elegendő számú fogyasztót. De hasonló okból és módon beteg a liberális politikai demokrácia is, amely csak a számszerűen kifejezett többségi akarattal számol. A liberalizmusban a szociális, műveltségi, nemzeti és vallási élet területe tulajdonképpen szoros függvénye a gazdasági és a puszta többségi elvre alapított politikai szempontnak. A liberális állam hibái az elmondottakból önként következnek. A nemzet elhanyagolásával az egyént és ezt is nagyrészt csupán számszerűen és gazdasági szempontból nézi ; elhalt és ezután megszülető nemzedékekkel a liberális felfogás és ennek keretében a liberális állam alig törődik és nagyon háttérbe állítja a koránál vagy törődöttségénél fogva nem teljes cselekvőés munkaképességű embert is. Az utóbb említettek háttérbeállítása a liberális felfogásnak éppúgy eredményévé válik, mint az átlagnál különbek