Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

34 LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS Belső viszonylatban tehát, a kollektív érdekek megvédését biztosítani hivatott etatizmus terjedése ellen a mai viszonyok között bajos szót emelni. De ugyanakkor meg kell óvni a kollektivumot az etatizmus és a velejáró bürokratizmus túlhajtásaitól is. Mert az egyéni iniciativában és boldogulni vágyásban rejlő energiákat csupán a köz kárára lehet nélkülözni. Azt a kompromisszumos megoldási módot kell tehát megtalálni, amely a jogos kollektív érdekek maximális védelmét teszi lehetővé az individuum mozgásszabadságának minél csekélyebb korlátozása mellett. Krisztics Sándor: A liberalizmus hanyatlása és az állami beavatkozás növekedése, a világpolitikai zavar mellett a legégetőbb problémája korunknak. A Magyar Társadalomtudományi Társaság bölcs elnöksége, amidőn körkérdését formulázta, annak a nemes kötelességnek tett eleget, hogy a kor centrális problémájának megoldása felé kell irányozva lennie minden szellemi erőnek mindaddig, míg a megoldás tényezői kellőképpen fel nem fedetnek. A liberalizmus hanyatlását a szabad kereseti társadalmi szerkezetben éppen általa lehetővé tett olyan fejlemények idézték elő, melyek ellen feltétlenül védekeznie kell úgy az állami szervezetnek, mint az államalkotó társadalom gerincét képező középosztálynak. A liberalizmus hibái és hiányai, a liberalizmusnak az etatizmust előmozdító hatásában nyilvánulnak meg, s ez a hatás több mint hiba, vagy hiányosság. A hibákat meg lehet javítani, a hiányokat ki lehet küszöbölni, de a hatások ellenhatásokat szülnek, organikus jellegűek, megérnek és új formákat sarjasztanak. A liberalizmus szerephez juttatta az állami életben a nagy tömegeket, egyenlővé tévén az alsóbb osztálybelieket az államban előbb vezető osztályokkal. Amidőn e fejlődés eljutott addig, hogy hatásában tartani kellett attól, hogy a proletáriátus martalékává válnak a szabadkereseti társadalmi szerkezet keretében keletkezett óriási kultúrértékek, akkor az államhatalom erősítésében mutatkozik az egyetlen mód, mellyel gátak közé lehet szorítani a sötét hullámokat. Ha a liberalizmus a középosztály pozíciójának kivívása körül, a rendiség ellen, nagy eredményeket ért el, úgy az egyenlőség irányeszméjének hirdetésével és érvényre juttatásával az alsóbb társadalmi osztályok megerősödését oly mértékben mozdította elő alig egy évszázad alatt, hogy ezen társadalmi rétegek követeléseivel szemben a továbbra is liberális elvek szerint kormányzott állam már meg nem állhat. Nem lehet a liberalizmus érvényesüléséről szó akkor, amidőn mind nagyobb tömegek hitvallása lesz a kommunista apostol, Lenin szava : «A szabadság csak polgári előítélet)). Amennyiben a liberalizmus a szabad verseny végletekig való kifejlesztésével valóban előmozdította az emberi haladást, ennek a szabad versenynek a végletekig való támogatásával és megvédésével nagy mértékben