Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Erdélyi falutanulmányok. I. Gyallay-Papp Zsigmond: A nép és az intelligencia. 1931. 67 l. II. Demeter Béla: Hogyan tanulmányozzam a falu életét? 1931. 32 l. III. Demeter Béla: Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok. 1932. 36 l. IV. Mikó Imre: Az erdélyi

KÖNYVISMERTETÉSEK 113 megnyilvánulását vizsgálják. Azt, hogy az így nyert szociográfiai felvételeket miként kell feldolgozni, megláthatjuk a másik három füzetből. E füzetekben a szerzők más és más oldalról akarják megvilágításba helyezni a falu életét és társadalmát. Gyallay-Papp a nép és intelligencia egymáshoz való viszonyát boncolgatja. Kutatásai nyomán arra a meggyőződésre jut, hogy a nép és az intelligencia közötti nagy szakadéknak, bizalmatlanságnak az oka az, hogy a népet elhanyagolták, s a népgondozassal sosem törődött senki. Keserű hangon állapítja meg, hogy «az intelligencia és a nép ügye csupán nagykezdőbetüs intézményekre volt bízva, melveknek alapszabályzatából nem a Célra, hanem a Tisztikar megválasztására vonatkozó paragrafusok kerültek előtérbe». Jól esik hallanunk, hogy Erdélyben a nép és intelligencia egymásra kezd találni, amire szép bizonyítékok a fenti írások is. Főkép az egyházi szervek dolgoznak a nép érdekében, a felekezeti iskolákban, előadásokban és egye sületekben. Demeter Béla azt teszi vizsgálat tárgyává, hogy mennyire hatottak a szellemi áramlatok az erdélyi faluban. Megállapítja, hogy vallási téren bizonyos kiábrándultság észlelhető, amit a háborúnak és forradalmaknak tud be. A szociális irányzatok — szociáldemokrata és kommunista ideák — elérték már a falut is. A nép fogalmai azonban nagyon zavarosak a szociális irányzatokra vonatkozólag, s híveket ezek az eszmék csupán csak az elárverezettek és az élet más hajótöröttjei között találnak. Az eddig megjelent falutanulmányok között legértékesebb és legmélyrehatóbb munka Mikó tanulmánya. Ő a nemzetiségi kérdést teszi vizsgálódása tárgyává. Tanulmánya első felében történeti áttekintést ad a nemzetiségi kérdésről. Megállapítja, hogy a XVIII. század végéig a nemzetiségi kérdést Erdélyben nem ismerték «hogy mennyire nem volt probléma a nemzetiségi kérdés az erdélyi fejedelemség korában, azt bizonyítja az is, hogy csak nemesi, jobbágy-és vallási összeírásokat végeztek, s az első hivatalos nemzetiségi statisztika 1761-ből származik». A románság a századok folyamán egyre jobban terjed, a XIX. század végén már nagyobb volt számuk, mint Erdély három nemzetéé együttvéve. A magyarságból is rengetegen közéjük olvadtak. Az asszimüáció legnagyobb volt a magyar impérium utolsó évtizedében. A román impérium alatti faluban ez az asszimilációs folyamat megállott. Érdekes megállapítása a szerzőnek, hogy a falun az iskolaültette sovinizmus csakhamar kihal a népből, s a vegyes lakosságú faluk egymáshoz való viszonyát szerinte legjobban fejezi ki az a borsai román paraszt, ki a magyarokra célozva e szavakat mondja : Traim impreuna ce frati (együtt élünk, mint testvérek). Mégis a magyar paraszt sorsa alig viselhető el ; rengeteg áldozatot hoz nemzetisége fennmaradásáért. Fizeti a nyomasztó adókat, de neki kell gondoskodni a magyar kultúráról is, mivel a román földreform alkalmával elvették az egyházi birtokokat. így most ő fizeti papját, s tanítóTársadalomtudomány. 8