Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 3-4. szám - Bary József emlékiratai: A tiszaeszlári bűnper. Budapest, 1933 [könyvismertetés]

332 KÖNYVI SMERTETÉSEK féleképen, egykorú újságcikkekkel, idézetekkel, parlamenti tudósításokkal, hogy eleve hazugság az a vád, hogy a tiszaeszlári bűnpert az antiszemitizmus teremtette. Ezt a bűnpert egy leány kétségtelen eltűnése és az első vizsgálat letagadhatatlan tanúvallomásai teremtették és felhizlalta, megerősítette, világüggyé tette az első vizsgálóbírói kiszállás szenzációs eredménye, amikor a zsidó templomszolga nagyobbik, 14 éves fia, a világhírre vergődött Scharf Móric bevallotta, hogy az egész gyilkosságot végignézte a kulcslyukon át és pontról-pontra leírta annak véres lefolyását. Ez a tanúvallomás soha cáfolatot nem nyert, a fiú másfél esztendei ijesztegetés, faggatás után, a végtárgyalás ezernyi keresztkérdése közben is, hihetetlen lelki torturázás ellenére is, megmaradt vallomása mellett. Bary József a nagy per minden momentumát a bíró higgadtságával, szenvtelen nyugalmával, az események, periratok, vallomások egymásba fűzött láncolatával, a szándéktalannak látszó, de mesteri miliőfestéssel, lélekzet elállító szörnyűségeivel, elképpesztő fordulataival tárja elénk. Gyötrően érdekfeszítő munka. A leány eltűnésével kapcsolatos, hihetetlenül gyanús körülmények, amelyek mind a zsinagógához vezettek, egyszerű emberek érdektelen tanúvallomásai, néhány megmagyarázhatlan elszólás, végül a két zsidó gyerek tiszta és kényszer nélkül tett vallomása a gyanút elég határozott formában az eszlári zsidóságra irányította. Ma, hasonló esetben, a magyar rendőrség és csendőrség biztos működése mellett nem használnánk ilyen óvatos kifejezéseket. Ha ma, egy gyilkosság esetében valakire, vagy valakikre ilyen gyanú szakadna, huszonnégy órán belül lakat alatt lennének a tettesek. Ám 1882-ben még más világ volt : lassú, óvatos, kimért, körülményes és — roppant naiv. Csendbiztos világ, szolgabíró világ. A gyermek ápr. i-én tűnik el, a szolgabíró első nyomozása május 6-án, a vizsgálóbíró és alügyész első kiszállása május 20-án «foganatosíttatott». Az ország — persze — még semmit sem tud az ügyről. Hetek telnek el, amíg a közvélemény felfigyel a tiszaeszlári vizsgálatra. De a hatóság végre is megfogta már a dolgot. A gyanú meg volt, alá volt támasztva, megindult a vizsgálat, az érzékeny sajtó felfigyelt : a Scharf Móric vallomásának közlése után megjelennek a laptudósítók Eszláron, a zsidóság kezdi a maga ügyének látni az eseményt és ezzel a tiszaeszlári bűnper, egyszerű eltűnési ügy, emberölési gyanú (ami naponkint százával sikkad el az események forgatagában) kiemelkedik a sablon állóvizéből és világszenzációvá dagad. Mi tette azzá? Nyilvánvalóan nem a magyar közvélemény, amely hosszú ideig semmi mást nem látott benne, mint egyszerű, kriminális esetet, ami a hatóságokra tartozik. Nem is a hatóság, amely szinte vétkes, táblabírói lassúsággal indítja meg az elkerülhetetlen vizsgálatot.