Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A FELVIDÉKI MAGYARSÁG VÁLSÁGA

§4 FIGYELŐ az ellen, hogy bármilyen körök azt a magyar egységet, melyet komoly munkával sikerült megteremtenünk a különböző világnézetű, de feltétlenül haladó, megnemalkuvó magyar meggyőződésű szellemiség köreiben, pártpolitikai szempontok alapján meg akarják bontani. Mi nem politizálunk és nem hagyjuk magunkat semmiféle politikai expozitura vádjával illetni... Mi mindannyian komoly kulturális gazdasági és szociálpolitikai munkával akarjuk az összmagyarság érdekeit szolgálni.))1 Úgy látszik azonban, hogy a mozgalom eredeti célkitűzése ellenére sem volt képes tagjai világnézeti ellentéteit áthidalni. «A Magyar Munkaközösség balszárnya dezavuálja a jobbszárnyat s erre ez a balszárny kerül a támadások pergőtüzébe. A Prohászka-Kör nyomtatott röpiratot2 adott ki a komáromi diákkongresszuson a Magyar Munkaközösség ellen és feltárta annak ellentmondásait. A hivatalos diákrészről is megindul a támadás : a Pozsonyi Magyar Munkaközösség kormánykörökkel szimpatizál, szociáldemokrata elnöke van, feladja a magyar ellenzékiséget.))3 A Prágai Magyar Hirlap «Egyre kényesebb ifjúsági kérdések» címen4 hasonló vádakat hangoztat a Magyar Munkaközösséggel szemben, megállapítván, hogy «csalódást keltett" s «nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Egyrészt elmaradt a várt reális, kevés beszédű munka, másrészt olyan szakadások és elkalandozások álltak be soraik között, melyek sokszor még a Sarlónál is veszedelmesebb területekre csaltak néhány magyar fiút . . . Föladták (egyes vezetők) a nemzeti elvet, a magyar vágyakat és törekvéseket, de a magyar realitásokat is abban a pillanatban, amint — eddig érthetetlen okból — keresik az érintkezést a kisebbségeket kisemmiző csehszlovák nemzeti és centralista alapon álló szociáldemokrata és agrárpárttal. . . Szerencsére — folytatja a cikk — a Munkaközösség berkein belül eléggé elszigetelt jelenség ez az árulás s a Munkaközösség pozsonyi megalakulását csakhamar követte a rimaszombati ellenmegalakulás, ahol a dolgozni akaró ifjúság nagyrésze méltatlankodva vette tudomásul egy-két vezetőjének hitszegését és hangsúlyozta, hogy nemzeti alapon áll». A pozsonyi csoport erre hozott is később «elvi határozatot)) és ebben kijelentette : «A Magyar Munkaközösség szervezete egyformán foglal állást a kormánypártiság és szociáldemokrácia vádjával és a fassizmus színezetével szemben».5 Az ifjúsági szervezkedéseknek igen nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. A másfélévtizedes kisebbségi életben egy új generáció nőtt fel s azok, akik a húszas évek elején «újarcú magyarokként)) jelentkeztek, ma már férfikorba jutottak s a legtöbb helyen vezető pozícióba kerültek. 1 Magyar írás 1932. 8. sz. 637. old. 2 ((Magyar Munkaközösség?)) (Röpirat. 7. old. Komárom.) 3 Az Út. II. évf. 8. szám. 7. old. 4 Prágai Magyar Hirlap 1932 november 24-iki szám. Magyar írás I. évf. 8. szám. 637. old.