Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - BIRTOKTALAN FÖLDMÍVES NÉPÜNK

74 MÓRICZ MIKLÓS dorlás gyakorlatilag általában lehetetlenné vált és így ennek a tilalomnak nincs nagy jelentősége. De egy modern állam törvényei között úgy hat az, mint a régi jobbágyvilág szellemi maradványa. A földmívesnép gyermekeinek oktatásügye tekintetében az a rendelkezés érvényes, amely szerint a gazdasági cseléd gyermekeinek iskoláztatási, azaz beiratási költségeit és tandíját azok 12 éves koráig a gazda köteles viselni. A földmíves munkásnép kultúrája olyan elmaradott, hogy 1000 családból, ami átlagban 2200 gyermeket jelent, csak 10 fiú- és 2 leánygyermek jutott az 1930—31. iskolai évben az elemi iskolánál magasabb tanintézetbe, beleértve ezekbe a tanonciskolákat is. A földmíves munkásnépre nézve tehát gyakorlatilag még annak a lehetősége sincs meg, hogy gyermekeiket iparosokká nevelhessék. A törvényhozás ismételten foglalkozott a munkásnép lakóházainak kérdésével. Törvény rendeli el, hogy a gazdasági munkásság számára egészséges lakást kell biztosítani, családonként legalább egy szobát és egy külön kamrát (a konyha közös is lehet). Ez a törvény azonban kivételt állít fel azokra a cselédekre, akik gazdájukkal együtt laknak. Ezek nem kívánhatnak jobb lakást, mint amilyennel a gazda megelégszik. A cselédlakások építésére 1907-ben külön törvényt hoztak. Ennek alapján készpénzkölcsönt és állami segélyt biztosítottak azoknak a törvényhatóságoknak, melyek saját területükön a cselédlakásokat rendezni akarják. Ugyanez a törvény tíz évet szab meg az átépítésre. Ez a határidő azonban a háború idejére esett és így meg kellett azt hosszabbítani. A háború után országosan nagy házépítési akció indult meg, amely kapcsolatban volt a földreformmal és így e tekintetben a helyzet igen nagy mértékben megjavult. Tíz év alatt 260.000 házhelyet adtak el a földreformakció során és az országban összesen 290.000 házat építettek. Ez az akció azonban elsősorban nem a gazdasági cselédek, hanem a birtoktalan földmívesmunkások helyzetét javította meg. A gazdasági cselédek lakásának átépítése ugyanis a gazdák, az uradalmak kötelessége volt. A munkásság a maga költségén épített, azaz le kell törlesztenie a házhely árát és az építési költségeket is. Magyarországon tehát a mezőgazdasági munkássággal kapcsolatos intézkedések nagyobbrészben negatív jellegűek. A munkaidő kérdése szabályozatlan ; a munkabér és a kereseti lehetőségek javítása érdekében a szabad verseny érvényesül, ami ebben az esetben a gazdának kedvez, mint erősebb félnek ; a szervezkedés szabadsága csak papiroson van meg, a gyülekezés szabadsága ebben a percben (1933 április) papiroson sincs meg ; így a munkásság nem tehet szert arra a keretre, amelynek segítségével kereseti feltételeit megjavíthatná. Az egészségügy rendezése a cselédségnél is fogyatékos, a gazdasági munkásságnál meg majdnem egészen hiányzik. A baleset esetére megszervezett biztosítás e tekintetben még megoldási kísérletet is alig jelent. A földmíves birt oktalan nép elől a kulturális emelkedés útja a gyakorlatban el van zárva, részben azért is, mert nagy része