Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - BIRTOKTALAN FÖLDMÍVES NÉPÜNK

72 MÓRICZ MIKLÓS foglalkoztak a vizi munkálatoknál alkalmazott földmunkások, a cséplő munkások, az erdei munkások, a dohánykertészek helyzetével, majd 1907ben külön a gazdasági cselédekkel. Mindez azonban nem vetett gátat a földműves munkásság szervezkedésének és az újabb sztrájkoknak,, amelyek ennek az évszázadnak első évtizedét bevezették. Ekkor a kormány erőteljes közigazgatási rendszabályokhoz nyúlt és az évtized közepetáján leverte a munkásság szervezkedési kísérleteit. A földmíves munkásmozgalom, amely az 1918. évi forradalomban egészen új formát és lendületet nyert, majd a proletárdiktatúra hónapjai alatt a nagybirtokok kommunizálásának szélsőségébe csapott át, csak a húszas évek elején kezdődött meg újra normális keretek között, de a hatóságok szívós ellenállása folytán nem kapott erőre. A magyar szociáldemokrata földmunkásszervezetnek mintegy négyezer tagja van, más szervezetek pedig még nem tettek komoly kísérleteket a szervezésre. így a földmunkásság, a magyar népnek e hatalmas rétege, ma is teljességgel szervezet és vezetők nélkül áll. Viszont az államhatalom sok jóindulatú törekvéssel igyekezett a munkásság problémáit megoldani. 1898. évi törvény alapján rendszeresítette a munkásközvetítést, anélkül azonban, hogy e tekintetben sikereket ért volna el. Komoly kedvezést jelent e tekintetben az, hogy aki igazoltan munkahelyére utazik, félárú jegyet és esetleg utazási előleget is kap. A munkanélküliséget tartja szeme előtt az a rendelkezés, amellyel a földmívelésügyi minisztérium a közigazgatási hatóságoknak évente figyelmébe ajánlja, hogy bizonyos munkagépeknek, így az aratógépeknek használatát lehetőleg korlátoztassák. Eddig ez a minisztérium részéről jóindulatú figyelmeztetés volt, az idén azonban, első ízben, konkrét tilalommá vált azokra a járásokra nézve, amelyekben aratómunkások maradtak szerződtetés nélkül. A munkabéreket a törvényhozás általában véve meghagyta a szabad verseny hatása alatt, de 1923-ban olyan törvényt alkotott (XXV. t.-c.),. amely szerint az erre a célra a közigazgatási járásokban szervezett bizottságok megállapíthatják a minimális munkabéreket. Ezekben a bizottságokban a tagok fele-felerészben a gazdák és a munkások közül kerülnek ki. A bizottságok működése azonban nem intenzív. Konkrét kívánságra hívják össze, de a kérelem megokolt volta felett a földmívelésügyi miniszter dönt. A mult évben alig tízszer ült össze, ami ugyanannyi járás minimális munkabéreinek rendezését jelenti. A munkásság tartózkodik e körülményesen működő bizottságoktól, amelyektől általában nem vár jót ; ugyanakkor az érdemleges rendezésnek magában a mezőgazdasági munka természetében is nagy akadálya van ; ez ugyanis nem áll olyan pontosan szétválasztható munkanemekből, hogy a munkadíjak alsó határát félre nem érthető módon meg lehessen szabni. Ugyancsak 1923-ban egy másik törvény (XXIV. t.-c.) úgy rendelke-