Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - BIRTOKTALAN FÖLDMÍVES NÉPÜNK

BIRTOKTALAN FÖLDMÍVES NÉPÜNK 69 munkásnak. A 24.405 összeírt munkás közül tehát 2811 akadt olyan, aki csak az ősz beállta óta volt munkanélkül, vagyis legalább az aratási munkákban részt vett. Természetesen a népszámlálás nem kérdezhette, hogy amikor volt munkája az összeírtnak, az milyen tartamú volt ; az előbb felhozott munkás példája mutatja, hogy ez az adat milyen fontos lenne, mert hiszen a mezőgazdasági munka az aratási idénymunkák kivételével nem tartós, hanem alkalmi munka. A munkanélküliek megoszlása családi állapot szerint ilyen volt : 8786 nőtlen vagy hajadon, 14.311 házas, 1111 özvegy, 197 törv. elvált. A nők száma mindössze 1710 volt. — 20.045 v°lt közöttük napszámos, a többi szakmunkás és részben tizstviselő. Háza volt közülük 6850-nek, földbirtoka 3412-nek s földhaszonélvezete 94-nek. Az analfabéták száma 3411 volt. A népszámlálás megállapította azt is, hogy 1126-nak volt közöttük tüdőcsúcshurutja. Az azóta eltelt két év alatt a mezőgazdasági munkásnép munkaalkalmai is tovább csökkentek és így ma a helyzet minden jel szerint súlyosabbá vált. A földművelésügyi minisztérium a mezőgazdasági munkanélküliek munkához juttatása érdekében nem nagy sikerrel ugyan, de szervezi ezek elhelyezését és ezzel kapcsolatban néhány vármegyében rendszeresítette a munkanélküli mezőgazdasági munkásság összeírását is. Eleinte hat vármegyében és két törvényhatósági jogú városban folyt ez a nyilvántartás. Ezek együtt igjo-ban 1,622.000 lelket számláltak, vagyis az ország lakosságának csaknem 19%-át tették, az őstermelő népnek azonban ennél mindenesetre jóval nagyobb hányadát ölelték fel, mert mindezek agrárjellegű vármegyék. 1920-ban ezekben a törvényhatóságokban 204.639 mezőgazdasági munkást írtak össze, vagyis az egész ország mezőgazdasági munkásságának 27%-át. A mult év novemberéről szóló kimutatás szerint ezen a területen 135.665 férfi, 54.737 nő és 36.643 gyermek (18 évnél fiatalabb) munkásnak volt munkakönyve. Ez összesen 227.045, vagyis az 1920. évi állapothoz képest ii-5%-nyi létszámemelkedés, ami körülbelül megfelel előzetes számításaimnak. Ezek közül 114.367 volt az elhelyezésre váró munkások száma, ami pedig a létszámnak majdnem pontosan a felét teszi. A magyar mezőgazdaság mai meglehetősen fejletlen állapotában is a mezőgazdasági munkásságnak tél elején mintegy fele van ellátva munkával. A munkanélküliség az egyes feldolgozott vármegyékben a munkakönyvvel ellátott munkásságnak 28 és 30%-a között váltakozott. Az 1933. év februárjában ugyanezekben a törvényhatóságokban 130.304 volt az elhelyezést váró mezőgazdasági munkásság létszáma, ami az őszi állapothoz képest 14%-os emelkedést jelent. Mivel az őstermelésben a február körülbelül a csúcspontja a munkák szünetelésének, ebből az adatból úgy látszik, hogy Magyarországon a legnagyobb munkahiány idején az őstermelő munkásnépnek 44%-a dolgozik. Az 1933. év elején egyébként ezt az adatgyűjtést kiterjesztették nyolc újabb vármegyére. Ezekkel együtt most már az