Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A JOG RACIONALIZÁLÁSA

36 HORVÁTH BARNA figyelésre, kísérletezésre és az elkövetett hibák azonnali bátor kiküszöbölésére. Amilyen súlyt helyezek annak hangoztatására, hogy fejtegetéseim a racionalizálási törekvéseknek nem romboló, hanem barátságos kritikája, ugyanannyira életbevágónak tartom e törekvések sikere érdekében a határismeretet és az önkritikát. Elismerem, hogy e törekvésekben már ma is sok önkritika van. De fejtegetéseim talán kimutatták, hogy ez az önkritika még messzemenően fokozható. A sikeres racionalizálás feltétele az állandó, intézményes, tapasztalati, experimentális, tudományos és kritikai előkészítés és megfigyelés. Csak a konkrét probléma történeti, eszmetörténeti, szociológiai, statisztikai, gazdasági, jogösszehasonlító stb. adatainak évek során át folytatott állandó kritikai kutatása, csak a jog funkcionálásának állandó adatszerű megfigyelése és tudományos kritikája, csak a kormányzati szervek és megfelelő tudományos intézetek kooperációja és a szabad tudományos kritika teljes érvényesülése hozhat olyan eredményt, amely a történeti perspektívába beleillik. A jogpolitikát érintő tudományok messzemenő támogatása, a kormányzattal kooperáló tudományos intézetek megszervezése és a nyilvános szabad kritika érvényesülése nélkül nincs emberi biztosíték aziránt, hogy a jog racionalizálása a fennálló égető szükségletet kielégíthesse. Olyan adatgyűjtő és tudományos módszerekkel kutató szerveknek, intézeteknek a legislatorius és kormányzati szervek köré való kiépítése, amelyek az állandó előkészítés, kutatás és megfigyelés munkáját az impérium gondjaitól mentesítve elvégzik, elengedhetetlennek látszik. Itt lenne nagy jövője az egyetemi jogi karok, mint tudományos s a törvényhozó, kormányzati és bírói szervek tervszerű együttműködésének. A jogalkotás színvonala attól az áldozattól fog függeni, amelyet a tudományos módszerekkel dolgozó kritikai racionalizálásra fordítanak. Az állam kétségkívül nagyszámú tudományos intézetet tart fenn jelentékeny költséggel, amelyek a társadalmi szükségletkielégítés szempontjából egyenesen eltörpülnek azoknak a jogpolitikai vonatkozású tudományos intézeteknek a fontossága mellett, amelyeknek fenntartása a jog kritikai racionalizálásának elengedhetetlen előfeltétele lenne. A racionalizálás határainak ismerete bizonyítja, hogy ezek a feltételek a sikeres racionalizálásához elengedhetetlenek. Az állam megteremtheti vagy megvonhatja őket, de minden népnek olyan joga lesz, amilyent megérdemel.