Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 3-4. szám - Bary József emlékiratai: A tiszaeszlári bűnper. Budapest, 1933 [könyvismertetés]

334 KÖNYVISMERTETÉSEK való lelketlen meghurcolása, a megvesztegetések, felbujtások, fenyegetések, nem segített semmi: a csökönyös hatóság ment, tétovázás nélkül a maga útján. A bíróságot kellett tehát elgáncsolni. Ezt pedig csak egy úton lehetett : a kormány kényszerítésével, a kormány beavatkozásának a kierőszakolásával. Bary József könyve a legérdekesebb kortörténeti dokumentum. Minden sorában a nyolcvanas évek Magyarországának élete lüktet. De talán seholsem olyan fájdalmasan, mint ahol végigvezet bennünket annak a vesztett csatának a történetén, amelyben az igazságszolgáltatás harcolt a kormányhatalommal. A szerzőben nincsen szenvedély. Ha volt valaha : egy emberéleten át gyakorolt bírói működés megtanította az emberi dolgoknak magasabb szempontok szerint való bírálatára. Nyugodtan kimondja ő, a bíró : A dolgok odáig fejlődtek, ahol a kormánynak márcsak két jelszó között lehetett választania : vagy a «fiat justitia, pereat mundus», vagy a «salus reipublicae». Mi mindennek kellett addig történni, amíg a dolgok idáig fejlődtek? A nyolcvanas évek Magyarországa alig egy jó évtizede lépett be Nyugateurópa gazdasági és kulturális közösségébe. Az országot akkortájt hálózza be az európai pénzközösség bankérdekeltsége. Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt viszonylagos politikai nyugalomban él és megindul az egész országban a vállalkozások, építkezések, alapítások mohó folyamata. Az államháztartás kiadásai folyton emelkednek, a kormány költségvetési hiányokkal küzd. De nem baj. A vállalkozási szellem fellendíti a pénzforgalmat ; a politikai harcokban elmaradt magyar megismeri a börzét, megtanulja a vállalkozást és egy eddig elképzelhetetlen építési és vagyongyüjtési folyamat indul meg. Akkor tervezi Tisza Kálmán a híres «rente-konverziót», ami tízmilliókat jelent a túlterhelt állami költségvetés javára. És mindennek mi az alapja? A zsidó tőke, a zsidók által irányított hitel, a bank, a tőzsde, a Rotschildok és — az akkor már szinte tisztán zsidó kézben levő magyar sajtó. A belső közvéleményt ez a sajtó irányítja. A külföldet egyedül a németnyelvű budapesti lapok informálják. A magasabb értelemben vett üzleti élet a zsidó nagybankok intése szerint igazodik. Minden országos ügy, ami a nemzet gazdasági életét érinti, végső szálaiban a zsidóság kezében fut össze, ők tartják markukban a gyeplőt. Ez a csodálatos, összevágó gépszerkezet gombnyomásra működik. Egyetlen jelre megindul a sajtó koncentrikus támadása. A magyar közvélemény, a bíróság tekintélye, a kormány presztízse, az ország becsülete, kultúrállam mivolta rongyokban és cafatokban hever előttünk. Nemcsak előttünk : egész Európa, az egész világ előtt. Aki ma azt a cikkgyűjteményt, amit Bary József csokorba fűz a könyvében, elolvassa, elkábul és azt mondja : ez nem lehet igaz, ez csak