Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A mezőgazdasági telepítés kérdéseiről

A MEZŐGAZDASÁGI TELEPÍTÉS KÉRDÉSÉRŐL birtokminimumok, melyeket még örökösödés esetében sem lehetne felosztani. A törzsöröklés valamilyen formáját kellene nálunk is kiépíteni, esetleg a paraszt-hitbizományok intézményének bevezetésével. VII. A telep felszerelése és berendezése. Kérdés, vájjon teljesen felszerelt, mintaszerű kisbirtokosüzemet adjunk-e át a telepesnek, vagy pedig a földön csak kívül egészen primitív lakóházat és gazdasági épületet bocsássunk rendelkezésére. Az önálló telepítéseknél az első megoldás volna helyesebb, bár természetesen több költségbe kerülne. Az egyszerűbben beinstruált kisüzemek a mezőgazdasági munkástelefítéseknél tennének jó szolgálatot. Kiegészítő telepítés esetében pedig csupán földterület juttatásáról volna szó, minthogy épületekkel és felszereléssel a telepes különben is rendelkezik, csakhogy azt rendszerint nem tudja teljesen kihasználni. Szigorúan kötött sablonok nem ajánlatosak, a felszerelés kérdését minden egyes esetben külön kell elbírálni. A vidék viszonyai, a telepítés célja s a telepesnek már meglevő felszerelése és berendezése után igazodhatunk legjobban. A kisgazdaüzem irányát és intenzitását jórészt a piaci viszonyok döntik el. Előbb az üzemi irányt kell a telepítési tervezetben megállapítani, ettől függ a felszerelés és berendezés milyensége és mennyisége. A Dunántúl, az Alföld és az Északi Dombosvidék sajátos viszonyait mindenesetre figyelembe kell vennünk és azokhoz mérten kell az üzemi berendezéseket megszabnunk. A telepítésnél adott felszerelés simuljon a vidék átlagos kívánalmaihoz. Csakis ilyen — arányos — felszerelés mellett nem vesz el hiába a telepes család erőlködése. Ha elégtelen a felszerelés : hiányt szenved a talajművelés, trágyázás, ápolás stb. Inkább legyen kisebb telephely, de arányos a felszerelése, különben extenzív gazdálkodásra kényszerül az új gazda. A másik véglet, a túlinstruálás, szintén veszedelmes. A kis üzem kisebb terjedelme amúgy is korlátozza a befektetések jó kihasználását. Nem szabad tehát azt az elkerülhetetlennél még jobban fokozni. Különösen az épületeknél következhetik be könnyen a túlméretezés, már pedig az épületek a legkevésbbé produktív befektetés. A világháború utáni német telepítés kezdeti hibáját — a luxusépítkezéseket — ma már ott is kikorrigálták. Ebből azonban az is következik, hogy a mérnöki és építészi munkát