Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Hornyánszky Gyula. A Magyar Társadalomtudományi Társulat 1933 március 18-án tartott közgyűlésén elmondotta Heller Farkas

2 HORNYÁNSZKY GYULA kritikai érzéke különös hivatottságot kölcsönzött Neki egy oly tudományágban, mely biztos pilléreit még csak részben építette ki. Erős kritikai érzéke és éles elméje sokszor talán túl éles birálatra ragadták. Voltak, kik ezt nehezen bocsátották meg neki és sértve érezték magukat. Nem volt igazuk, mert az oly kritikai szellem, mint az Övé, fanatikus igazságszeretetében csak a tárgyi igazságot látja és nem nézi a személyt, melynek megbántási szándéka Tőle mindig távol volt. Az igazság martirjának mondhatnók őt abban az értelemben, hogy éles megjegyzéseivel az Ő egyénisége iránt igazságtalanná tett sokakat és sokak rokonszenvét feláldozta igazságszeretetének. De e törhetetlen és kíméletlenségig menő őszinteség volt az, mely még azoknak is tiszteletet parancsolt, kiket kritikája néha talán túlerősen sújtott, mert azt, hogy nagy és igazságszerető egyéniség volt, mindenkinek éreznie kellett. Mi, akiknek az a szerencse jutott, hogy gyakrabban érintkezhettünk Vele, még mást is éreztünk. Éreztük azt, hogy néha érdes külszín mögött meleg szív lappangott, mely fentartás nélkül ölelte Magához mindazokat, akik őszintén és bizalommal közeledtek Hozzá. Megérthető, igaz és áldozatkész barát volt, akire biztosan lehetett számítani. Ha képét felidézzük, e megértő barátság és keresetlen természetessége épp úgy elválaszthatatlan egyéniségétől, mint fanatikus igazságszeretete, törhetetlen tudományszomja, kutatásvágya és kritikai hajlama. Társulatunk rendes közgyűlésének lesz hivatása, hogy nagy és sokoldalú egyéniségéhez méltóan emlékbeszéd keretében állítsa elénk Hornyánszky Gyula képét. Ezúttal csupán a kegyelet szellemének áldozunk, midőn ma első gondolatunkat Neki szenteljük és mélységes gyászunk tör elő, midőn hiányzik sorainkból.