Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Gávai Gaál Jenő: Nemzetgazdasági és szociálpolitikai válogatott tanulmányinak újabb rendszeres gyűjteménye. I. kötet. Budapest, 1932 [könyvismertetés]

A TÁRSULAT ÉLETE 153 háborús gazdaság és a háború utáni válságos gazdasági állapotok, valamint a közgazdaságban észlelhető különböző tömörülések (kartellek stb.), majd pedig a pusztító világválság ijesztő tünetei szereztek e gondolatnak híveket. A válságban ugyanis sokan a kapitalizmus csődjét látják és ezért új gazdasági rend után kiáltanak, melyet szerintük a tervgazdaságban kell keresni. A következetesen keresztülvitt tervgazdaság azonban elernyeszti a gazdasági életnek az egyénekben szunnyadó erőit, bürokratizálja és megmerevíti a gazdasági életet. A nagy koncernek története mutatja, hogy még a gazdasági élet kisebb körének tervszerű központi vezetése is mily bajos, mert bizonyos terjedelemnél az alakulatok áttekintése lehetetlenné válik és elvész a vezetés közvetlensége. Mennyivel inkább áll ez az egész közgazdaságra a maga sokoldalúságában ! A gazdasági élet már fennálló és továbbfejlődő tömörülései, de a súlyos gazdasági válság is kétségtelenül új feladatok elé áhítják a gazdasági politikát, de a megoldást nem a gazdasági életet megmerevítő tervgazdaságban, hanem a határozott célokat kitűző nemzeti gazdasági politikában kell keresni, mely a gazdasági életbe csak ott és csak addig a fokig nyúl bele, ahol és ameddig ez szükséges, mert egészséges és a nemzet jólétét igazán szolgáló gazdasági élet csak az egyéni erők és a közérdeket munkáló céltudatos államhatalom összhangjában áUhat elő. Az előadást a közgyűlés közönsége lelkesen megtapsolta. Ezután dr. Szombat jalvy György főtitkár tartotta meg beszámolóját a társulati évről a következőkben : Tisztelt Közgyűlés ! Mult év novemberében e helyen előterjesztett főtitkári jelentésemben beszámoltam arról a hanyatlásról, amely az 1931-es, mindenképpen válságos esztendőben Társulatunk életét szinte megbénítani látszott, és amely számokkal kifejezve a taglétszámnak 13%-os csökkenésével volt jellemezhető. Ma, éppen 13 hó multán sincs módomban a Társulat új feUendüléséről beszélni. Megállapíthatom azonban, hogy most inkább találunk olyan jelenségeket, amelyek a mi munkásságunk számára a jobb jövő közeledtét engedik remélni. Mintha már túlestünk volna a legnehezebb időszakon. Maga az a tény, hogv a szabad vélemémnyüvánítást elfojtó nehéz közszellem az utolsó időkben lényegesen megjavult, a lelkekre nehezedő légkör megenvhült, továbbá az, hogy a jelek szerint már útban van a közélet megtisztulása, csökkenti a társadalomtudomány kutatómunkájának feszélyezettségét. A kormányzat is mintha szakítani kívánna azzal a szerencsétlen tradícióval, amely irtózott a való helyzet feltárásától, mihelyt az objektív vizsgálattal nyert kép a kormányzat elvei és gyakorlata szempontjából nem mutatkozott kedvezőnek. A társadalmi keret tehát, egyelőre ugvan csak a közszellem tekintetében, kedvező irányban változik. A gazdasági erőforrások gvarapodására még kevés az indicium. Sőt mintha a válság mélvpontjára jutottunk volna. De épen a szociológia ismerte fel a társadalom hatóerőinek sorrendjében a lelki tényezők elsőbbrendüségét