Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Gávai Gaál Jenő: Nemzetgazdasági és szociálpolitikai válogatott tanulmányinak újabb rendszeres gyűjteménye. I. kötet. Budapest, 1932 [könyvismertetés]

FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE 149 röviden végezhetünk velük. A wi-csoportoknál lehet az összetartozás sorsszerű, amelybe mintegy beleszületünk, lehet az összeköttetés választott és tevékenységi, és életközösség szolgálhat alapjául. Megszüárdulhat végül a csoportosulás a személyenkívüliben, amikor szellemi objektív-képződmény, vagy intézmény, vagy anyagiak biztosítják az összetartást. Ez jelentheti az összeköttetés fokozását az életközösség szoros, ám változékony egymással«-ján túl, de vezethet merevségre, amelyben a személyes összeköttetések elsenwednek és a személvenkívüli helvettesíti a személyes összeköttetéseket. U. OTT: 1933. íebr. Franz Borkenau: Zur Soziologie des Faschismus. (Adalék a fasizmus szociológiájához.) A szerző, ki fasizmus-ellenes érzületű, a fasizmusban világforradalom utáni (?!) reakciót^ lát s a fasizmus vitathatatlan sikerét azzal magyarázza, hogy a fasizmus a reakciós motívumokat különleges módon össze tudta kapcsolni az úgynevezett polgári forradalom egyes \ivmányainak megvalósításával. Messzire vezetne, ha országról-országra, tételről-tételre követnők szerzőnk azirányú vizsgálódásait, vájjon a fasizmus a kapitalizmus terén elmaradt országoknak specifikus jelensége-e, vagy a jelen kornak világszerte érvényesíthető fejlődési irányzata? Arra az eredményre jut, hogy a valódi fasizmus, mint minden diktatúra átmeneti állapot az ipari kapitalizmus megteremtésére. A politikai fejlődés iránya a nem kapitalista országokban, Európa kelet-délkeleti részében, nemzeti kapitalizmus létesítésére irányul. Ezeknek az országoknak át kell majd menniök a fasiszta diktatúra korszakán, mert a proletariátusnak gazdasági szerepén túlmenő befolyása van. A tanulmány tendenciájához képest természetesen a "magyar diktaturárób is megemlékezik. Nem lesz érdektelen bemutatni, hogyan látják az Archív ideológiája körében a magyar helyzetet. A magyar diktatúra — úgymond Borkenau — amennyiben üyenről szó lehet, a kiváltságaiban veszélyeztetett fő- és kisnemességnek reakciós uralma, amely elkerülhetetlenül közeledni látja a polgári forradalmat. Az esély, hogy ez a forradalom fasiszta diktatúrára vezet, Magyarországon különösen nagy, mert a proletáriátus ott különösen erős és forradalmi tradiciókkal rendelkezik. Éppen ez késlelteti a polgári forradalom kitörését, mert a burzsoáziát a feudális oldalra hajtja. Amíg azonban a feudális rendszer fennáll, a fasiszta diktatúra kívül esik a lehetőség határain, bármilyen magatartást tanúsítsanak is az ébredő magyarok». V. Gy. THE SOCIOLOGICAL REWIEW. 1932. VoL XXIV. No 3. Howard Becker: Processes of Secularisation. (Elvüágiasodási folyamatok.)