Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Gávai Gaál Jenő: Nemzetgazdasági és szociálpolitikai válogatott tanulmányinak újabb rendszeres gyűjteménye. I. kötet. Budapest, 1932 [könyvismertetés]

146 FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE politika. Taktikázniok kell a konferencián, hogy kedvezően befolyásolják belpolitikájukat. Nem lehetnek igazi diplomaták azért sem, mert nincs idejük a nyugodt és megfontolt tárgyalásokra. Súlyos gondjaik vannak otthon, amiért azután ide-odautaznak Genf és országuk között. Olykor még politikai egzisztenciájuk is bizonytalan. Laval francia miniszterelnököt akkor buktatta meg a kamara, amikor Genfben szónokolt. Az államférfiak nem ismerik egymást vagy legalább is kevéssé ismerik egymást. Mindezek alapján a szerző amellett foglal állást, hogy a nemzetközi politika térjen vissza a diplomataértekezletekhez, amelyek a sikert sokkal inkább garantálják. A hivatásos diplomaták mindenekelőtt mesterségbeli emberek, nem űznek tehát személyes politikát. Ennélfogva «interpretálhatják» utasításaikat esetleg kiterjesztő értelemben is annál könnyebben, mert semmiképpen sem felelősek a ratifikálásért. A diplomaták függetlenek a parlamenttől. Megállapodásaikat ellenőrzi a parlament, de a diplomatának nincs gondja ezzel. Ha el is veti a parlament az egyezményt, a diplomata folytatja karriérjét. A hivatásos diplomata közbenső, mondhatni: közvetítő szerepet visz felelős kormánya és a többi kormány között. Felfogja a támadásokat s nem üt miattuk öklével az asztalra. Az értekezletre kiküldött hivatásos diplomaták többnyire jól ismerik egymást, de ha először találkoznak, akkor is «kollégák». Tárgyalásaik valamelyest a játék jellegével bírnak, de egyenlő kilátásokkal, mert valamennyien ((tapasztalt rókák» s olyan szabályok szerint cselekszenek, amelyeket évszázadok dolgoztak ki. A konferenciák tehát esetleges személyi okokból semmiképpen sem hiúsulhatnak meg. A diplomaták mindvégig ott ülhetnek az értekezleten, tehát a konferenciában nem történik fennakadás. Jóllehet alá vannak rendelve kormányuknak, valójában szabadabbak, mint a miniszterek. A miniszter mindig rabszolgája a mandátumnak ; állandóan aggódik, hátha olyan lépést tett, amely az egész kormány bukását magával vonhatja. A diplomatának ezzel szemben nincs kockázata. Természetesen — mondja a szerző — hogy visszatérhessünk a nemzetközi politika intézésének kipróbált és bevált módszeréhez, a demokráciának le kell mondania egynémely követelményéről. Ez a lemondás azonban végeredményben nem csorbítaná jogkörét, mert hiszen a döntést továbbra is fenntarthatja magának. M. V. ARCHÍV FÜR SOZIALWISSENSCHAFT UND SOZIALPOLITIK. 1932 dec. Emil Lederer: Das Problem der russischen Wirtschafts- und Sozialverfassung. (Az orosz gazdasági és társadalmi rendszer problémája.) A bolsevista gazdaságpolitika körülbelül 1928-ig a minimális fogyasztás biztosítását célzó háborús kommunizmus, a termelés fokozására irányuló szabad gazdaság és az állami termelés kísérletei között mozgott. Ettől az