Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Konkoly-Thege Gyula: A magyar föld jelzálogos terhei az 1931. év végén. Budapest, 1932. Különlenyomat a Magyar Statisztikai Szemléből

KÖNYVISMERTETÉSEK szerint az erre vonatkozó adatgyűjtés épen a Konkoly-Thege Gyula dr. tervei alapján eddig is készült, európaszene egészen magában állott. Az 50 kat. holdnál kisebb birtokokra vonatkozóan azonban eddig nem voltak részletes adataink. Konkoly-Thege e munkája ezen a hiányosságon segített, mégpedig olyan módon, hogy a pénzintézeteket vonta be az adatgyűjtésbe és ezeknek adatait dolgozta fel. A feldolgozás során az egyes birtokok adatait a birtokos neve szerint is egyeztették és így lehetőleg kiküszöbölték az adatok rétegeződéséből származó hibát. A bankok és takarékpénztárak adatai az eredeti terveknek megfelelően, teljes részletességgel, vagyis törvény hat óságonkint és 13 birtoknagyságcsoportban dolgoztattak fel. A szövetkezeteknél azonban nem lehetett elérni ezt a teljességet és a LEBOSz sem tudta megadni tön'ényhatóságonkint, hanem csak országos összegben az 5 kat. holdnál kisebb birtokokkal rendelkező adósainak adatait. Ebből is látható, hogy a magyar földreform statisztikája minden vonatkozásban mennyire hiányos. Sajnos, eddig még nem adtak alkalmat a Statisztikai Hivatalnak arra, hogy ezt a kérdést a kezébe vehesse. A LEBOSz adósainak bekebelezett adósságát a telekkönyvi bekebelezések alapján sikerült vármegyénkint megállapítani, de sem az adósok számát, sem a birtokukban levő földterület nagyságát nem ismerjük törvényhatóságonkint. Az OKH szövetkezetei szintén nem tudták birtok-, nagyságcsoportonkint megadni sem az adósok számát, sem a megterhelt területet. A Konkoly-Thege-féle űj adatgyűjtés legelső érdeme az, hogy hitelintézeti adatok alapján tisztázta a földbirtok tényleges terheinek nagyságát. Eddig a telekkönyvi bejegyzések alapján annyit tudtunk, hogy 1931 végén összesen 2.291-4 millió pengő volt a föld terheinek névértéke, a mostani adatgyűjtés pedig tisztázta, hogy ebből 1.716-5 millió pengő áll fenn. A hitelintézeti kölcsönök címén 1.618-5 millió pengő kebeleztetett be. Ez a teher az időközi törlesztések folytán 1.363 mülióra csökkent. A kamat és költségbiztosítékból 19-6 millió pengő számít tényleges tehernek. A bekebelezett költségbiztosítéki összeg 232-4 millió, amiből körülbelül egytizedrész peresíttetett. Egyéb terhek címén 396-3 millió bekebelezett teher helyett 333-9 millió a tényleges teher. Konkoly-Thege Gyula pontosan közli a földbirtok eladósodásának folyamatára vonatkozó adatokat s ezeket adósságcímek szerint is részletezi. Mindezek az adatok rendkívül fontosak a magyar agrárpolitikára nézve, de ezt az anyagot külön kellene behatóan ismertetni. Ezen a helyen bennünket elsősorban azok a részletes adatok érdekelnek, amelyek az egyes birtoknagyságcsoportokon keresztül a gazdatársadalom szerkezetébe és a birtoknagyságcsoportok eladósodottságának mértékére világítanak rá. Az adatok ebben a vonatkozásban is csaknem kimerít hetet lenül bőségesek és a kérdés monográfiájával érnek fel. A sok adat közül itt két táblát közlünk, mint amelyek a legfontosabb számokat és átlagokat foglalják magukban.