Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 3-4. szám - Az AGRÁRSZOCIALISTA MOZGALOM A HÁBORÚ ELŐTT

AZ AGRÁRSZOCIALISTA MOZGALOM A HÁBORÚ ELŐTT 253 ságos felvonulással kapcsolatban egyes szenzációéhes budapesti lapok közeli parasztlázadás rémképével izgatták olvasóik képzeletét. A dunántúli sztrájkmozgalom másik kiinduló pontját, Hács községet talán azért választották a szocialisták agitáció] uk egyik bázisául, mert e falu férfiai, mint kőművesek, ácsok, vagy asztalosok az év bizonyos részét csaknem kivétel nélkül idegenben töltötték ; gyakran megfordultak Budapesten, ahol érintkezésbe kerültek a szociáldemokrata agitációs központtal. A hácsi férfiak közül sokan jártak Amerikában is. Mindez alkalmassá tette a talajt Hács községben a sztrájkpropaganda megindítására. Az a népfelesleg t. i., amely relatíve mutatkozott, vagyis otthon megélni nem tudott s az elvándorlásban, ületöleg a kivándorlásban1 kereste helyzetének javítását, már eleve hajlamos volt az elégedetlenségre. A primitív falusi gondolatvilág itt könnyen befogadta a szocialista szervezkedés eszméit s belőle valami egyensúlyozatlan lelkiállapot fakadt, amely bizonytalanul tapogatózott egy szebb világ felé. Ekként történt, hogy amikor 1905 elején három fővárosi egyén munkakeresés örve alatt a hangulat előkészítése végett asztalossegédi minőségben letelepedett a faluban, működésük rokonszenvet keltett a nép körében. A tavasz kezdetén pedig a központból kiküldött egyik agitátor részvételével már népgyűlést is tartottak a hácsi építőmunkások, ahol szónokuk azt a tanácsot adta a megjelenteknek, hogy gondolkozzanak saját nyomorúságos sorsukon, tegyenek összehasonlítást a külföldön hasonló munkanemben dolgozók kereseti viszonyaival — itt kirívó példákra hivatkozott — majd azt fejtegette, hogy ha összebeszélés útján tömeges munkamegtagadásukkal kényszerhelyzet elé állítják a készületlen gazdaközönséget, jelentékeny eredményeket csikarhatnak ki, csak az a fontos, hogy elhatározásuk egyelőre titokban maradjon. A szerződésszegésre irányuló félre nem érthető felhívásnak azután az lett az eredménye, hogy midőn májusban az aratási szerződés kikötése értelmében takarmánykaszálásra került volna a sor és a munkások ezt megtagadták, az uradalom — a hatóság békéltető kísérleteinek eredménytelensége után — felbontotta szerződésüket és a hácsi munkások helyett lengyeltóti munkásokat fogadott. Az így aratás nélkül maradt hácsi munkások ismét népgyűlést akartak tartani, de az engedély iránti kérelmüket minden fokon elutasították a hatóságok. Az illetékes Lengyeltóti-i járási főszolgabíró tudta nélkül 1905 május 4-én, vasárnap reggel a temetőben mégis megtartották a népgyűlést. Erre a 1 A kivándorlás a századforduló körüli gazdasági viszonyok mellett a lassan lábrakapó közgazdasági fejlődés ellenére is szinte szükségszerű lecsapolása volt a munkaerőállomány feltorlódott feleslegének, bármily érzékenyen érintette a nemzeti erőtartalék apasztása miatt az országot.