Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - Az asszimiliáció problémája és a szórványvédelem jelentősége a kisebbségi életben

4« PONGRÁCZ KÁLMÁN erőt reprezentáló hatalmas gondolatát nem szabad hagyni darabokra zúzódni a nemzeti egoizmus sokszor vak szédület ében, magában a fogalomban is hasadás következett be s nyilvánvalóvá vált, hogy különbséget kell tennünk a ((fenntartó és hódító, a konzervatív és imperialista nacionalizmus1 között. Nagy szerencséje a kisebbségi gondolatnak, hogy a «fenntartó» nacionalizmus szolgálatában áll s így a várható európai fejlődéssel pályája parallel halad. S hogy a Nemzetek Szövetsége is látja ez új arcot öltő Európának mostani labilis állapotát, azt mutatja formális — a lényeget jelenleg még mindig elkerülő — intézkedéseinek nagy tömege, melyekkel — a békeszerződések napról-napra számosabban felbukkanó hibáinak ((ellensúlyozásaképpen)) — a ((nemzetközi együttműködést)) úgy politikai, mint gazdasági és kulturális téren intenzívebbé akarja tenni. A kisebbségi jogvédelemre kötelezett győző államok azonban, mint ismeretes, nemzetközi jogi kötelezettségeiknek ezen a téren eleget nem tettek, sőt a Nemzetek Szövetségének keretén belül igyekeztek a kisebbségi jogvédelemnek olyan magyarázatot adni, hogy ennek célja nem lehet más, minthogy : «. . . fokozatosan elkészítse a feljes nemzeti egység megteremtésének előfeltételeit)).2 Ennek a feltogásnak adott kifejezést Eisemann is egyik 1926-ban tartott előadásában, mikor megállapította, hogy egy félszázad a jelenlegi határok között elég lesz ahhoz, hogy : «a kisebbségi szigetek eltűnjenek az uralkodó nemzet testében és csak olyan kisebbségek maradjanak meg esetleg, amelyek nagy tömbökben élnek)).3 Eltekintve attól, hogy e magyarázat teljesen ellentétes azzal a céllal, melyet a kisebbségi jogvédelem elérni hivatott, eltekintve attól, hogy a háború többek között a nemzetiségi jogok elismeréséért is vitatott meg, s hogy ez elmélet tarthatatlan voltát a szuverenitással kapcsolatban már Duguit, Lapradelle, Fauchile, Pillét stb. is kimutatták, mégis a legkomolyabb és legeredményesebb cáfolatát az elméletnek maga az élet adta. Nemhogy egy félszázad, de egy ezredév is kevésnek bizonyult a kisebbségek denacionalizálására, régen elfelejtett és halottnak hitt nemzetiségek támadtak fel és keltek új életre a kisebbségi mozgalom kontinentális szervezkedésének hatása alatt. A közel két évszázada felosztott Lengyelországot ma az az intelligencia vezeti, mely az orosz, osztrák és német elnyomás alatt nőtt fel s mégis teljesen lengyel maradt. A belgiumi flamand mozgalom 1 Hornyánszky Gyula : Az európai kultúra. Társadalomtudomány, 1928. 136. oldal. 2 A Nemzetek Szövetségének 1925 december 9-iki ülésén Melló-Francó brazíliai delegátus előterjesztése. 3 Idézi Balogh Arthur : A kisebbségek nemzetközi védelme c. munkája 61. oldalán. (Berlin, 1928.)