Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 1. szám - SZOCIOLÓGIAI MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR BANKKÉRDÉSHEZ

2S MÓRICZ MIKLÓS lel kapcsolatban annak a pénznek a helyét, amely önmagában is áru, elfoglalja a szimbolikus pénz, a bankjegy; a fejlődés következő fokán pedig a kézben tartott, megfogható, gyűjthető, megsemmisíthető pénzeszköz vagy pénzjegy helyébe a könyvelt pénz lép. Ezáltal az egyén akciórádiusa mind nagyobb területekre terjed, belső értékeinek napfényre juttatása mind gyorsabb üteművé válik és mind nagyobb változatokban válik lehetségessé. A társadalom arca megváltozik, mert egyedei eddig nem is sejtett fejlődési lehetőségeket találnak maguk előtt. A részvénytársasági formájú pénzintézeteknek e fejlődés vezetésében éppen a lényegüket tevő szabadságnál fogva van igen nemes, magasrendű szerepük. Mivel működésük, a hozzájuk való csatlakozás, a tevékenységükben való részvétel teljes mértékben mentes minden kényszertől, a lehetőségek köre éppen náluk a legszélesebb. A közintézmény már valamely meghatározott célkitűzést szolgál és ellenszolgáltatásul is külön megkötöttségeket követel, amelyek egészen más területekre vezetnek át, tehát a szabadság korlátozását jelentik ; a szövetkezetek programmja egyhangú, túlságosan alkalmazkodik tagjainak adott szellemiségéhez, kultúrszínvonalához ; a szövetkezet nem egyszer egyenest azzal a céllal jön létre, hogy ezt a színvonalat megrögzítse, amennyiben tagjait ugyanannak a ((termelési fokozatnak)) megtartására ösztökéli, sőt gyakran kötelezi is. A rt. formájú pénzintézetek munkássága tehát élénkítőbb a társadalomra nézve, mint az egyébként a pénz szempontjából hasonló célokat szolgáló társadalmi intézményeké. Magyarország modern gazdasági fejlődésének rövid korszaka alatt, vagyis a kiegyezéstől a világháború kitöréséig eltelt évtizedek alatt a pénzintézetek szerepe gazdag, változatos és eredményes is volt. Nem feladatunk most e munka elemzése és máskorra kell hagynunk annak a problémának a kutatását is, hogy ez a fejlődés milyen vonásainál fogva vezetett végül a bankok növekedő hatalmával szemben mégis majdnem általános ellenszenvre és hogy milyen értelemben kellett volna a világháború nélkül is belenyúlni azok hatalmi körébe. Az bizonyos, hogy munkájuk a háborúval félbenmaradt. A háború után már a nekünk meghagyott területen is csökkent a pénzintézetek száma ; az új meg új alakulások sorozatát, amely különösen évszázadunk első tizedét jellemezte, az összeolvadások, a kisebb intézetek felszívásának korszaka váltotta fel s a magyar bankszervezet régi pénzbeli hatalmának is csak egy részét tudta újra visszaszerezni. Hogy ennek az újjáfejlődésnek üteme gyors volt, azt a régi iskolázottság tette és ezenkívül a régi morálnak azok a töredékei, amelyek a bankintézményben a nagy lelkiösszeomlás után is megmaradtak.