Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 3-4. szám - Az ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG ÉS A FELSŐHÁZ

320 FIGYELŐ még lehet vitatkozni, szükségessége már semmi kétséget nem szenved s egészen bizonyos, hogy a termelésnek hamarosan szociális célúvá kell alakulnia. Hogy az átalakulás maga miként fog megtörténni, arra majd a jövő adja meg a választ. A fejlődés útja azonban mindenképpen az osztó igazságnak ama rendje felé vezet, hol az emberi méltóságától megfosztott s nélkülözhető árucikké devalvált munka ismét visszajut jogaihoz. (Genf.) Tóth Béla. 1 AZ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG ÉS A FELSŐHÁZ. A közjogi kérdések közül a nemzeti közvéleményt az utóbbi időkben a választójog mellett leginkább az összeférhetetlenség foglalkoztatta. Amiképen más államokban, nálunk is mind hangosabbá vált a követelés az országgyűlési tagok összeférhetetlenségének új szabályozása iránt. E követelést több okra lehet visszavezetni. Elsősorban is az összeférhetetlenséget legutóbb szabályozó 1905 : XXIV. törvénycikk elavult. Az első összeférhetetlenségi törvény : az 1871 : I. törvénycikk is csak egy negyedszázadig tudott megfelelni feladatának, a második megalkotása óta pedig már több mint három évtized telt el. Három évtized, amely alatt a politikai és gazdasági élet teljesen átalakult. Amellett az összeférhetetlenséget nem lehet abszolút mértékkel mérni; az mindig az illető kor felfogását tükrözi. A folytonos alakulásban és fejlődésben a legkiválóbb törvényhozási alkotás is üres keretté válik, amely mellett az élet tova halad. Kétszeresen igaz ez akkor, ha a törvény — mint az 1901 : XXIV. törvénycikk — nem elvi szabályokat ad, hanem az akkori viszonyokhoz simuló, aprólékos részletezést. Még jobban kihívta a bírálatot az 1901 : XXIV. törvénycikk alkalmazása. E törvény szerint a képviselők összeférhetetlenségi ügyeiben a képviselőház bizottsága bíráskodott és így a képviselők önmagukra alkalmazták az összeférhetetlenségi szabályokat. Ennek természetes következménye volt az elnéző irányú gyakorlat kialakulása. A bíráskodás e módja azonban a pártszempontok figyelembevételét sem zárta ki, ami bizalmatlanságot keltett a közvéleményben s a parlamenti bíráskodás tekintélyét megrendítette. Amellett az összeférhetetlenség szigorítása szerves alkatrészként illeszkedett be abba a programmba, amely általában a közélet tisztaságát tűzte célul. A nagy gazdasági válság, a megélhetés megnehezedése, a folyton fokozódó munkanélküliség szinte természetszerűleg váltotta ki azt az irányzatot, amely a nagy jövedelmek mérséklését és az álláshalmozások megszüntetését tűzte célul s amely az országgyűlés tagjainál az összeférhetetlenség szigorítása által akart eredményt elérni. Sőt az országgyűlés tagjainál az összeférhetetlenség szigorításának jelképes jelentősége is van. A közvélemény ugyanis a közélet megtisztítására