Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 3-4. szám - NŐK AZ 1790-ES ÉVEK KÖZÉLETÉBEN

NŐK AZ 1790-ES ÉVEK KÖZÉLETÉBEN 293 igaz anyák nem lesznek ; hanem még férjeiken is (akik mégis csak gondviselői, ha urai nem is a familiának) ki akarnak kapni. Sött még ez sem elég : despotizálni és tyrannizálni akarják őket ; kivált ha ezen boldogtalan férjnek lelke nem bírja ezt a kincset oly mértékben. Nem úgy van ez itt Franciaországban ; ez a drága kincs itt közönséges lévén, nem tsábítja őket arra, hogy visszaéljenek vele ; hanem ditsöséges vetélkedést támasztván közöttök, azt munkálja, hogy ők kellemeik által a szerelmet, Hyment és az egész emberi társaságot boldogitják)).1 Kisfaludy törekvése «a magyar ifjúságnak, s főképpen a nőnemnek kebelében s agyában magyar hazai és nemzeti érzést és gondolkozást szívre és elmére hatva s mellette képekkel festve, és regélve gerjeszteni, a nőnemet tartván a nemzet jelen vagy jövendő nevelőés képző annyának».2 Az irodalom és különösen a szépirodalom olvasóközönsége a századforduló körül már egyre erösebben női közönség kezd lenni és ezt észre kell venniök az újságíróknak is. Mikor Kultsár István megindítja a «Hazai Tudósítások»-at, ígéri, hogy különös tekintettel lesz a hölgyközönség igényeire. «A Nők, Anyák, Asszonyok azon nemes részét teszik emberi nemünknek, melytől vesszük eredetünket és első neveltetésünket. Ezekről elfelejtkeznünk tsak azért is vétek volna ; mivel az ő felemelkedésük egyszersmind az emberi nemnek valóságos megnemesítése.))3 Az írónők ügyét nagy lépéssel vitte előbbre a század egyik késői gyermeke, az 1795-ben született Dukai Takách Judit. Ez a fiatal írónő már nem volt nyomorgó iparosasszony, hanem tekintélyes dunántúli familiából való nagyon szép és művelt fiatal leány, Berzsenyi Dániel unokahúga. O volt az úri rend első hivatásos és magyarul író költőnője.4 «Ha valaki, Judit kétszeresen élesztője s úttörője nemzeti szellemünknek, hisz akkor szegődött a hazaszeretet vesztaszüzévé, amikor haldoklott a nemzeti szellem, amikor «romlásnak indult hajdan erős magyar» —írja biografusa. Igaz, hogy Dukai Takách Juditnak4 sem volt egészen könnyű a sorsa, irigyei sokat zaklatták és szidták azért, hogy nő létére férfiakhoz illő dolgokkal foglalkozik. Ámde ezért kárpótolta őt és elégtételt adott neki az az ünneplés, melyben Keszthelyen a helikoni ünnepek alkalmával részesült és az az erkölcsi támogatás, melyben az akkori magyar irodalom legjobbjai részesítették. Kazinczy így írt neki : 1 Kisfaludy Sándor minden munkái. Kiadja Angyal Dávid. VII. kötet. 339—34°- L 2 Kisfaludy Sándor önéletrajza. U. o. 399. 1. 3 Hazai Tudósítások. 1806. Bevezetés. 4 Vadász Norbert: Dukai Takách Judith élete és munkái. Budapest. 1909,