Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - EGY ÚJ VÁLASZTÓJOGI TERVEZET

208 KÖNYVISMERTETÉSEK tariátus (u. az), a nép és nemzet (Mitscherlich) sem a legjobb, a ((rendek és osztályok)) pedig egyenesen sikerületlennek mondható, holott az ősz mester : Tönnies írta, ki e téren valóban a történeti (konkrét) szemléletének hiányait mutatja be. Nem jellemezhetünk egyenként minden cikket, csupán annyit jelezhettünk már az eddigiekben, hogy a cikkek igen különböző értékűek — sajnálatos faktum az, hogy nem lehetett minden tárgyrészre nézve megfelelő szakembert megszólaltatni. Az a rendszeres csoportosítés, melyet a szerkesztő képzel el (a) ((társadalmi)), b) ((általános kultúrszociológiai)) csoport, c) «egyes kultiirjavak), d) «egyes kultúrák»), igen jó lehet az áttekintésre, de nem a rendszeres gondolkodás és problémalátás meggyökereztetésére ; a kategóriák szétfolyók és keresztezik egymást. Mindamellett ki kell — ugyané rendszertani szempontból — emelnünk, hogy szerencsés volt a határszabás a társadalompolitika felé. Itt nem keveredik el a szociológia semminemű szociálismussal (ilyen címszó nincs is) és nem is sülyednek le a kérdések a részletekben a gyakorlat hétköznapi síkja felé sem. Sőt éppen az elvi síkon való állandó tartózkodás szüntelenül ébrentartja az olvasóban a valódi szociológia szellemét (nem úgy a most megjelenő sokkötetes amerikai társadalomtudományi lexikon). Még a szorosabban történelmi cikkekben is a legkifejezettebb szociológiai szellem és stílus adja ki a cikkek főjellegét. Ez nyilván a szerkesztő nagytudásának és finom szellemének eredménye is. Egészében véve nagy nyeresége ez a Handwörterbuch a mai szociológiának. Nagy seregszemle a problémák és a szempontok terén. Melegen ajánljuk mindazoknak, kik a szociológia iránt érdeklődnek. Dékány István. Jákob Nötges S. J. Nationalsozialismus und Katholizismus. (Güde-Verlag G. M. B. H. Köln. 1931. 8r. 223. 1.) A németbirodalmi elnökválasztáson Hindenburg lett ismét az elnök, de — pártja szavazatainak számaránya szerint — mégis Hitler győzött. A porosz választásokon a német nemzeti szocialisták még nagyobb diadalt arattak ; máról-holnapra majdnem többségi párttá lett a sokat gúnyolt s üldözött ((náci»-k pártja. E nagy diadalok után már komolyabb érdeklődéssel fordul a figyelem a német nemzeti szocializmus felé, amelyet eddig jóformán csak a liberális és a szociáldemokrata sajtó lekicsinylő s gúnyolódó közleményeiből s a hilteristák és a kommunisták véres tusakodásairól szóló hírekből ismert nálunk a közönség. A német nemzeti szocializmus politikai diadalai annál meglepőbbek, mert két vonalon kell harcolnia: egyik oldalon a marxizmus, a másik oldalon a katholicizmus ellen. A németországi katholikus püspöki kar a nemzeti szocializmus világnézetét s művelődési programmját a katholiciz-