Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - EGY ÚJ VÁLASZTÓJOGI TERVEZET

FIGYELŐ 205 alapon kívánja megoldani, már önmagában figyelemreméltó. Mindazon javaslatai, melyeket a reform alapelveiül ajánl, alapjában véve a jelenlegi jogállapothoz képest merész újításnak mondhatók, azonban a lényeget, a nemzeti akarat akadálytalan, tiszta megnyilvánulását s annak az egyetemes nemzeti érdekekkel való összeegyeztetését, tehát a változó politikai divatok és hangulatok között az állami élet stabilitását csak ekképpen lehet biztosítani. Alapos és komoly megfontolás tárgya volt a javaslat minden egyes része, a Club 18 ülésben tárgyalta a tervezetet, tehát minden egyes részén rajta van az új politikai nemzedék egy-egy szakértőjének vagy kiemelkedett értékének az ellenjegyzése. A nyilt szavazás helyett titkos, az egyéni kerület helyett lajstromos nagy kerület, belügyminiszter és közigazgatási intézkedések helyett az országos méltóságokból alakult Országos Választási Szék komoly grémiuma, mind új és megfontolandó javaslatok. A tervezet végső elméleti alapja komoly és bizakodó optimizmus a magyar tömegek iránt, kiknek kezébe akarja adni a nemzet sorsának intézést, mert ((demokráciánk nem egyszerű népuralom, melynek a származás puszta fényéből fogva mindenki részese lehet, a legderekabb polgár épúgy, mint a dologkerülő csőcselék, hanem nemzeturalom, melyben csak azok, részesedhetnek akik saját fényeikkel teszik erre méltóvá magukat. A nemzet sorsára irányító vagy elhatározó szava csak annak lehet, aki a nemzet öncélúságával tisztában van, akit ennélfogva a közügyekről alkotott és vallott nézeteiben elsősorban az egyetemes nemzeti érdekek vezetnek.))1 Albrecht Ferenc. 1 Társulatunk, folyóiratunk nem politizál. E reformterv ismertetését is csak mint a konzervatív értelmiség egy csoportjának jellegzetes megnyüatkozását közöltük s a gyakorlati politikától távol, a nemzetpolitika elméleti szemszögéből fűzünk hozzá néhány megjegyzést. A javaslat két vonatkozásban merész, a szerves fejlődést teljesen félretevő, következményeiben nem sejthető újítást tartalmaz : Az egyéni rendszer szinte teljes megszüntetésével lajstromos választást kíván. Tíz választókerülete nem kerület többé, mert 450.000—1,300.000 lakosú terület már országrész. Itt már megszűnik a közvetlen kapcsolat kerület és képviselője között, megszűnik a személyi érték súlya és a személyes tevékenység ellenőrizhetése. Megszűnik az organikus pártszervezkedés és a helyi, a vicinális érdekegység szervezkedési alapja. Semmi értelme, hogy Ipolyvece, Miskolc és Hidasnémeti azonos listát állítson ki a /választásokra. Előtérbe lép a pártszempont, a pártérdek és a pártdiktatúra. Utja nyílik az egyetemes nemzeti érdek mellett országrész-érdekeket szolgáló irányzatoknak, ami a heterogén magyarság fejlődésvonalával nem fog egybeesni. Az egyéni és pártszavazat keverése belső ellentmondás, hatása kiszámíthatatlan. Bár a kerületi képviselet háttérbeszorítása módot adna a képviselők számának gyökeres, egészséges csökkentésére, itt a javaslat nem radikális. Ha Franciaországban 68.000, Angliában 70.000, Hollandiában 77.000, Olaszországban 105.000, Németországban 128.000 embernek elég egy képviselő, nálunk is elég volna 120 mandátum, vagyis egy-egy képviselő 68.000 lélekre. A javaslat igen egészségesen a titkosságot kívánja, azonban a parlament homo novusait egy romantikusan elképzelt ((Választói szék» előzetes proskripciójától tenné függővé. A választórendszer e reformtervének megvitatására szívesen bocsátjuk rendelkezésére a Társadalomtudomány e rovatát. A szerkesztő.