Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - Dáma és gazdasszony a XVIII. században (Egy készülő tanulmányból)

FIGYELŐ 197 Tíz óráig hever ; s mikoron felocsódik, imigyen Kezdi : Tejes kávét ! Kész vagy-e Panna vele? Azt megiván kikel a pelyhből: kendőzik ; előtte A sok bóbita, gyöngy, pántlika, csipke, kenet. Tüköriben csaknem délig mustrálja személyét, Míg lepkéje s csigás fürthaja rendbe nem áll. A templomba vasárnapokon elballag ugyancsak ; És ha mi posta misén ott lehet, untig elég. Utcát látni kijő : gyűlnek nőszői: középre Fogják s mint bénnát fel meg alá vezetik. Friss ; táncos ; bőven költő ; jó francia, német; Szép s szépet szerető ; hetyke ; beszédes ; eszes. Várja szerencséjét. Próbáld megkérni : tiéd lesz ; Első kérőnek szánta, fogadta kezét)).1 Másfél század távolságából Fáy együgyű gazdasszonyai bizonyára rokonszenvesebbek, mint BarótiSzabó haszontalan dámája. A maguk korában is őket dicsérte mindenki. De ekkor már az volt a baj a jó háziasszonyokkal, ami a klasszikus művekkel, mindenki dicsérte őket és senkinek sem kellettek. A nemesség egyre erősebben rákapott a városi életre és az emberek elfelejtették, hogy a városi életmód illuzórius értékűvé teszi a nagy gazdasszonyi erényeket és lehetetlenné teszi, hogy az űriasszony produktív gazdasági tényező maradjon. Aki ragaszkodik hozzá, hogy maga fonjon és szőjjön, ott, ahol a hozzávaló nem terem, hanem pénzért kell venni és ahol az otthonszőtt ruha végül többe kerül, mint az, amit a boltban készen árulnak, az már nem igazi gazdasszony, az csak maradi és ostoba. A városba került vidéki asszonyok egyideig még ragaszkodnak a lázas tevékenységhez, amely mögül kihullt a komoly tartalom. Leányaiknak azt mondják, hogy nőnek egy percig sem szabad tétlennek lenni, — «ha más dolgod nincs, fejtsd föl a köténykédet és varrd meg újra !» De végül rájönnek, hogy a kötényke fölfejtése és megvarrása mégis csak bolondság. Mással próbálják kitölteni életüket és az okosabbak másképpen kezdik keresni a boldogulást, alkalmazkodva a változott viszonyokhoz. Az igazán tehetséges asszony előtt a ház körüli munka elveszti vonzerejét, mert az már nem alkotó és szerző munka és jelentősége, komoly értéke egyre csökken. A vagyont már csak a férfi gyarapíthatja, a nő feladata csak az lehet, hogy takarékoskodjék, ne költse el a meglévőt. Ez a kicsinyesek erénye, a feladat negatív, passzív. És minél több egyéniség, tehetség, temperamentum van egy emberben, annál kevésbé bírja az állandó passzivitást. A nagystílű, szerző, építő nagyasszony unokája, aki nagyanyjáéhoz hasonló tehetségét, aktivitását nem fordíthatta semmi hasznos dologra, lett a nagystílű fényűző, költekező, kártyázó és pazarló dáma. 1 Üj Mértékre Vett Különb Verseknek Három Könyvei. Baróti Szabó Dávid. Kassa, 1777. 32. 1.