Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - A természetes szaporodás Csehországban és a csehszlovákizmus

FIGYELŐ 195 arcán : ide is el lehet jutni, «lelki egyedüllétre)) az embersűrűs gigászi vadonban. Azok a tömegek, melyekkel a mi jól író, sőt tüzes színekben pompázó jeleneteket csak úgy osztó missziós papunknak volt dolga, mind a tökéletes lelki elhagyatottság képét mutatják. Ezt a típust a civilizáció teremtette meg, mint ahogy a fény megteremti az árnyat, de ez az árny a legsötétebb, mert csak egy fény van, a gazdagság, a vagyonszerzés fénye, s ha ez árnyat vet, úgy nincs egy másik fény, amely ide is bevilágít és enyhíti az árny sötét mélységeit. Ámde egy új «fény» jelentkezett, a maga lidérclángjával, mely felfedezte ezeket az aszociális övezetbe szorított embereket és ez — a bolsevizmus. A mi útmutatónk (ki remekművű kis mondatokban tud bevilágítani egy szituációt), azt mondja : «Sem színház, sem mozi. Nem lehet mást csinálni, mint politizálni. Itt a lebújok hosszú asztalainál tartják üléseiket a komiték ... A nép minden láza ott kavarog ebben a nehéz légkörben. A fényűző Páris képei, melyek egész nap szemeik előtt voltak, lázas víziókkal izgatják képzeletüket. Az irigység rágja a szívüket és düh kínozza őket ...» Mi történnék, ha ezek a százezrek ama kifelé irányuló «népvándorlás» rúdját visszafordítanák? A francia forradalom külvárosi szekcióinak véres tettei csak szalóncsevegésnek látszanának ezek tetteihez képest, mert ez a típus már valóban aszociális, s csak egy lépés választja el belső magatartásukat attól, hogy aw^'szociálisak legyenek — aminek a vége beláthatatlan. Tanulságos és mélyen megragadó, minő az új faktornak, az Egyház térítő papjainak itt a helyzete. Megesett, hogy térítőnk vörös zászló alatt tartott — körmenetet. Csodálatos az a rugalmasság, melyet egy ilyen térítőpap mutat. Találékonynak és hősnek kell lennie, s meg kell osztani híveivel a külső civilizáció mindennemű hiányát. Valóban ez az új probléma: az alulról jövő népvándorlás kérdése. Úgy kell az első magot elhinteni, mint egykor a népvándorlás korában. Tanulságos az is, minő passzív mindezzel szemben a hivatalos állam. Az apparátus már nem rugékony és költséges. Csak az igazi missziós hév, s a keresztény emberszeretet tud oly áldozatokra sarkalni, mint aminőt könyvünk szerzője is mutat. Azt hisszük, ezt a könyvet nálunk is sokan fogják olvasni. — Csak egyet sajnálunk. Mennyivel többet tudott volna ez a kitűnő író, pap és megfigyelő meglátni és elmondani nekünk, ha a papképzés felismerné azt, hogy a szociális tevékenységhez előzetes, alapos szociológiai képzés is szükséges ! Látjuk, szerzőnk észrevesz problémákat, aztán kifogy a lélekzete, mikor leírja azt, amit akar; félmunkát kénytelen végezni. Még így is minden szociológus tanulhat belőle. k. n.