Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - KOMMUNISTA EGYETEMI IFJAK

FIGYELŐ hogy még magánál a nélkülözésnél is nyugtalanítóbban hat az emberek széles rétegeire az a tehetetlenség, mellyel állam és társadalom ép a legnagyobb gazdasági krízisek idején a segítség feladataival szemben többnyire állani szokott. Egyetemi hallgatók, éppenséggel a most kompromitált bölcsészek, nem nagy politikusok. De még nékik is érezniök és látniok kell azt a kiáltó diszparitást, amely a tényleges baj és a megszüntetésére alkalmazott eszközök között minálunk is tátong. Még mindig az aránytalanul nagy vagyonok, a latifundiumok országa vagyunk s a komoly földreform — telepítési tervekkel kapcsolatban — még mindig az utópisztikus eszmék körébe tartozik. A diplomás állásnélkülieknek ezrei lignek-lógnak közöttünk ; de azért (tetszés szerinti példákat ragadva ki a kínálkozó sok közül) még mindig 5—6 helyet betöltő orvosok veszik el lehetőségét annak, hogy a többi ((kartárs)) akár egyet is kapjon és férjes asszonyok szorítják ki tanítónői vagy hivatalnoki alkalmazásokból a leányokat. Az állami tisztviselők — redukált fizetésekkel — éhbéren nyomorognak ; de azért a nagy vagyon és jövedelem még mindig a viszonylagos tehermentességnek privilégiumát élvezi, mert abban az arányban semmiesetre sem állítják a közcélok szolgálatába, mint lehetne és kellene. Törvényeinknek, kormányrendeleteinknek és egész társadalmunk berendezkedésének és viselkedésének ezen visszáságait szóba kellett hoznunk, magyarázatul és nem mentségül, midőn mélyebb okait kerestük az ifjúsági nyugtalankodásoknak. Mondottam, hogy egyetemi hallgatóink — rendes körülmények között — nem sokat törődnek a politikával. Azaz — a politikának manapság kínálkozó fogalmát véve alapul — nem igen foglalkoztatják őket azon gazdaságtani és társadalmi kérdések, melyeknek segítségével szociális viszonyaink alaposabb ismeretéhez juthatnának el. És nem tartom kétséges dolognak, hogy ifjainknál ép az ismereteknek ez a hiánya vagy elégtelensége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy alkalomadtán végletes szociális eszméknek hódoljanak be kritikátlanul. A kívülről jövő kísértés olyan váratlanul és előkészületlenül találja őket, hogy ellenállás nélkül fogadják el az először hallott tetszetős ideákat, ezek fejőkben az első rohamra foglalják el a szociológiai tudástox mentes ürt. Az következik mindebből, hogy egyetemi ifjainknak — már tanulmányaik ideje alatt — sokkal közelebb kellene jutniok, nemcsak a gyakorlat értelmében, hanem elméleti úton és formában is az élet nagy kérdéseihez, mint ahogy ez jelenleg történik. Ez a követelmény meg egészen új területeit nyitja meg az egyetem tanító és nevelő hivatásának, a tanárok feladatainak, a hallgatók tennivalóinak. Valamikor, a boldogult bőség idejében és a liberalisztikus felfogásmódnak virágkorában az egyetemi hallgató kizárólagosan a maga speciális tanulmányaival volt elfoglalva és nem sokat kellett az élet problémáival bajlódnia. Manapság e tekintetben lényegesen más a helyzet, mert maga az élet és vele együtt az életfelfogás is lényegesen megváltozott. A gazdasági