Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - A ZSIDÓK VOLTAK-E A MODERN KAPITALIZMUS MEGALAPÍTÓI?

138 ANDRÉ-E. SAYOUS Sombart, mint az események tanuja, nagyobb megbízhatósággal nyilatkozhatott a zsidók szerepéről Németország gazdasági fellendülésében arra a korszakra vonatkozóan, amely a XIX. századból a XX. századba nyúlik át. Sőt azt hisszük, hogy különböző írásaiban úgy a multat, mint a jelent illetően azok a megállapítások buzdították, amelyeket saját országában tett, amikor így ír : «Nincs modern kapitalizmus. . . ha a zsidók el nem szélednek a földkerekség északi országaiban)). Valóban, a zsidó kereskedők és bankárok itt többek voltak, mint egyszerű ((ösztönzők)); azok között voltak ők, akik a mozgalom vezetését tartották kezükben. S ami a bank és a tőzsde összekapcsolását illeti, a zsidók segítettek tökéletesebb formát adni neki, termékenyebbé téve a Pereire testvérek eszméit a technikusok és a pénzvilág szorosabb összefogása által. A zsidók az Egyesült Államokban már sokkal kisebb befolyást gyakoroltak és határozottan később. Ha kezünkbe vesszük a newyorki pénzpiacról és spekulációról 1863—1875 felé irott könyveket, ugyancsak kevés zsidó nevét olvassuk bennük, kivéve a Seligmannokat, akik már akkor tekintélynek örvendtek. Azóta az erős zsidó bevándorlás sok szegény zsidót sodort az Egyesült Államokba s közülük csak gyenge kisebbségnek sikerült gazdaságüag és társadalmilag felemelkednie. Jóllehet a zsidók most körülbelül elérik ott a négymilliós számot, a gazdasági életben csak annyit jelentenek, mint valamelyik áramlás egy nagyon széles folyamban : a nagy Kuhn, Loeb et Cie bank, amikor még Jacob H. Schiff volt a társ, sőt ma is, amidőn Kahn a társ, ne ejtsen bennünket tévedésbe erre a pontra vonatkozóan. Újabban, különösen a háború óta, a keresztények ((mozgékonyabbak)), a zsidókat viszont jobban áthatják a szociális eszmék s a valóban «névtelen» társaságoknak áradata, úgy látszik, részben elvonja a zsidókat az egyéni erőkifejtés terén való szerepléstől. Befejezés. A szövegek figyelmes megvizsgálása bebizonyította, hogy Sombartnak a zsidókról írt könyve súlyos tévedések végeláthatatlan sorát tartalmazza ; azt mondhatnók, hogy egy paradoxont fejt ki következetesen olyasvalaki, akinek különösen nagy tehetsége van a széles keretű előadáshoz, de akinek tisztánlátását elhomályosítja a saját értékének érzése. Mint minden paradoxon, ez is csak téves eszméket zár magába. A jelenkorra vonatkozó rész még megérdemli, hogy elolvassuk, bár meglehetős gyakran eltorzítja a szemita nép jellegzetes tulajdonságait. A történeti rész azonban mindenképpen a nevetségesség határán jár, ami annál veszedelmesebb, mert inkább hibái, mint értékes tulajdonságai miatt a szerzőnek a társadalom