Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

4» LAKY DEZSŐ amekkora tömeget a társadalom képzettségének megfelelő helyen tud foglalkoztatni, a középiskolai, az egyetemi oklevél elveszti a szellemi munka terén döntő jelentőségét. Közeledni fog nálunk is az óra, mikor általánosabbá válik az a felfogás, hogy középiskolai vagy főiskolai tanulmányokat nem feltétlenül azért kell végeznünk, mert anyagi javakra lehet felváltani a szerzett oklevelet, hanem, hogy ezek az oklevelek bizonyos előnyt jelentenek az egyén számára az élet küzdelmeiben. Ha még többen lesznek azok, mint ahogy többen lesznek majd, akik egyetemi oklevéllel a kezükben akarják exisztenciájukat megalapozni, a fejlődés ráeszmélteti az ifjúságot arra az először keserű, de végeredményben mégis csak sorsdöntő tanulságra, hogy nemcsak az ú. n. értelmi foglalkozások körében lehet kamatoztatni az iskolai és az egyetemi évek sok fáradtságát, hanem a gazdasági élet is számtalan lehetőséget nyújt, melyben a magasabbrendű értelem mégis csak könnyebben boldogul, mint a kevésbbé kiművelt agy. Szilárd a meggyőződésem, hogy nem vezetődhetik le más úton az egyre képződő intelligencia, mintha a gazdasági életnek olyan pozicióiba is bevonul a magasabb műveltség, melyekről ma úgy véljük, hogy elegendő azokat szinte primitív műveltséggel betölteni. Magyarország gazdasági politikájának kérdéseit megszoktuk materiális oldaláról szemlélni. A szellemi erőket, melyek pedig talán döntőbbek, többnyire elhanyagoljuk, nem vesszük figyelembe. 12. A megoldás kulcsa az állam és a társadalom kezében van. Nem féltem Magyarország jövőjét attól, hogy napjainkban annyival többen járnak középiskolákba és egyetemekre, mint 30 évvel ezelőtt. A kultúra terjedése soha még nem vált kárára egy országnak, — csak előnyét szolgálhatta az. Szabad-e Magyarország jövőjéért amiatt aggódnunk, hogy a középfokú, vagy alsófokú hivatalainkban egyetemet végzett emberek fognak egykor dolgozni? Szabad-e gazdasági erőink bomlásától tartani, ha vállalataink vezetésében a mainál több intelligencia fog összpontosulni? A magyar mezőgazdaság és az ipar s főképpen a kézműipar szinte szomjúhozik még arra a szellemi erőtöbbletre, mely ma úgy hiányzik belőle, mint a vetésnek — sokszor — a tavaszi napsugár. Mélységesen átérzem a mai fiatalság tragédiáját. Előbb a világháború borzalmait élte át, később a boldogulása ütközik folyton drótakadályokba. A háború utáni nemzedék talán még nehezebb problémák előtt áll: neki végleg le kell számolni azokkal az utakkal, melyeket ősei jártak meg akkor, mikor életük pályáját kiépítették. De ebben az ifjúságban látom én a jövő Magyarországának úttörőit, a dán, a svéd fiatalság követőit, akik egyetemi diplomával a kezük-